Sophie Kinsella - Mézeshetek

Véleményezte: Zoebird

mezeshetek.jpgSophie Kinsella pár könyvét volt szerencsém a nyáron olvasni és nagyon élveztem őket. Sokat nevettem rajtuk, pedig ez nálam igen ritka, így kellemes szórakozásra számítván nagyon vártam az új regényét!

Tartalom: Lottie nagyon számít rá, hogy barátja az esti randevújuk során, London egyik legmenőbb éttermében végre megkéri a kezét. Ám amikor kiderül, hogy lánykérésről szó sincs, teljesen összeomlik.

Épp ekkor bukkan fel egykori szerelme, Ben, aki emlékezteti hajdani egyezségükre, miszerint harmincéves korukban, ha még mindketten szinglik, összeházasodnak. Lottie kapva kap a kínálkozó alkalmon: irány egyenesen az oltár elé, aztán jöhetnek a mézehetek Ikonos szigetén, Görögországban, ahol annak idején megismerkedtek.

A családot és a barátokat letaglózza a hír. Lottie nővére szerint a húga sok hajmeresztő dolgot követett már el életében, azonban ez lesz az eddigi legnagyobb baklövése. A fiú kollégája pedig meg van győződve arról, hogy Ben az elkapkodott házassággal egy életre tönkreteszi a karrierjét. Hogy megakadályozzák az elhamarkodott esküvőt, kifőznek egy ravasz és bonyolult tervet. Titokban az ifjú pár nyomába erednek, akik még nem is sejtik, milyen elképesztő kalandok várnak rájuk a mézeshetek alatt.

Vélemény: A történet az írónő korábbi szokásától eltérően két vonalon fut. Az egyik szál természetesen Lottie, aki nagyban készül az általa megálmodott leánykérésre, ami viszont elmarad, így sértődötten faképnél hagyja Richardot. Emiatt hosszú-hosszú oldalakon keresztül nyavalyog, hisztizik, amit csak akkor hagy abba, amikor rájön, ki is az a Ben, aki telefonon kereste, mert találkozni szeretne vele. A randevún az étteremben teljesen nevetséges módon azonnal egymásnak esnek a 15 éve nem látott exbarátjával és kitalálják, hogy rögtön összeházasodnak, hiszen mindig is csak egymást szerették. (?!) Hogy a dzsigoló stílusban ömlengő Ben honnan került egyébként elő, azt nem tudom pontosan, de miközben örökké tartó szerelméről biztosítja Lottie-t, semmi más nem jár az eszében, mint a lány bugyijába jutás. Ez persze folyamatosan halasztódik, mert kitalálják, hogy majd a mézeshetek alatt elhálják a házasságot, ami viszont sehogy nem akar összejönni nekik, hiába vesztik szinte eszüket a kéjvágytól. (?!)

A másik szál a regényben Lottie nővérével a főszerepben arról szól, hogy az éppen válófélben lévő, megkeseredett Fliss hogyan szeretné megakadályozni ezt az eszement esküvőt. Ehhez a görögországi hotel egyik menedzserének kéri segítségét, hogy ne hagyják a nászutasokat egy percre sem kettesben. Fliss a hóna alá csapja a 7 éves fiát és elindul ő is a húga után. Útitársa lesz Lorcan, aki Ben barátja és hozzájuk csapódik Richard is, így négyen indulnak Lottie "megmentésére".

Lassan, unalmasan indul minden, de a korábbi Kinsella könyvek miatt nem akartam feladni, hiszen azok annyira jók voltak! Így viszont nagyon lassan haladtam a könyvvel, nem vártam, hogy leülhessek folytatni, így éjjel mikor mindig elkezdtem, folyton bealudtam rajta. A kis részletekben történő olvasásnak viszont a hátránya, hogy nem tudod úgy beleélni magad a sztoriba, mintha egyszerre olvasnád végig. (Tiszta 22-es csapdája!)

A történet sok mókás részt tartalmaz(hatna), de valahogy mégsem tudtam nevetni, mert annyira idegesítettek a szereplők, a helyzetek. Az írónő ezzel a novellával jókora tükröt állít egyrészt azok elé a nők elé, akik mindenáron gyűrűt akarnak az ujjukra, másrészt azok elé, akik mindig jobban tudják, hogy mi jó a másiknak. A  karakterek nekem gyakran negatív irányban eltúlzottak voltak,  amivel alapból nem lett volna baj, viszont nagyon nem erre számítottam. Bájos, aranyos, kedves szereplőket vártam, helyette unszimpatikus, ostoba embereket kaptam, idióta szituációkban, csöpögős naplementével a végén.

Hogy a 7 éves gyerek minek kellett bele, nem tudom, sokszor eltűnt az egyes szituációkban, mintha az írónő elfelejtette volna, hogy ő is ott van éppen. Az anyja még vele indult el, de aztán valahogy nélküle ment tovább, meg hasonló hibákat éreztem. Ráadásul rángatták jobbra-balra szerencsétlent, akit leginkább töltelék karakternek éreztem, amikor feleslegesen feltűnt néha.

Sophie Kinsella eme írása nagy csalódás volt, sokkal inkább tűnt egy kezdő író első könyvének, mint egy befutott írónő x. írásának. Aki könnyed, gondolkodás mentes kikapcsolódást keres és szeretne tényleg, igazán jókat mosolyogni, annak sokkal inkább ajánlom az írónőtől a Csörögj rám!, a Tudsz titkot tartani? vagy a Kétbalkezes istennő című köteteket!

Értékelés: 2/5

Nyelv: magyar
Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2013
Fordító: Béresi Csilla

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://readabook.blog.hu/api/trackback/id/tr955515768

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

book.jpg

Kövess minket a Twitteren is!

twitter-icon-with-books-230x299.jpg