A Luxen sorozat úgy lett kedvencem, hogy nem is tetszett az első rész. (van ilyen? :-D) Vagyis inkább egynek jó lesz könyv volt az Obszidián. Aztán jött Ónix és teljesen levett a lábamról. Imádtam.Sajnos azt kell mondanom, az Ónix óta nem is kerített hatalmába úgy egyik rész sem.…

Napok óta rágódom azon, hogy mit is írjak erről a könyvről. Egy épkézláb mondat se állt össze a fejemben. Talán azért, mert még mindig élesen él bennem az a szörnyű emlék, amikor az utolsó sorok elolvasása után becsuktam a könyvet és két kézzel püföltem a borítót…

Az Obszidián olvasása után nem kerített hatalmába az a fura érzés, hogy „hű ez nagyon jó volt” és „de kár, hogy vége lett”. Aranyos, romantikus ifjúsági könyv volt, számomra semmi több. Most nem tudom mi lelt, de a folytatást egyszerűen nem tudtam letenni. Romantikus volt…

Obszidián, már a címe sem hétköznapi. Nagyon el akartam olvasni, nem is tudom mi vonzott. Azzal tisztában voltam, hogy YA könyv, szeretem ezeket, de már óvatos vagyok. (Finoman szólva válogatós lettem az ifjúsági könyveket illetően, és sokszor megijedek a 14 éves korhatártól is,…