Veronica Roth – A lázadó

Véleményezte: Timuska

covers_210766.jpgA beavatott c. könyvet egyszerűen imádtam, ötösre értékeltem. Ott volt a kezemben a folytatás mégsem estem neki azonnal, inkább olvastam helyette más könyveket és kellő lelki felkészülés után álltam neki A lázadónak.
Bevallom, félve veszem már a kezembe a folytatásokat, mert tisztelet a kivételnek, de a többség erős rajongói/kiadói nyomásra íródik, valamirevaló téma hiányában. Utóbbiakat olvasás után kivétel nélkül csalódottan teszem félre. A lázadónál szó sincs erről, fantasztikus könyv. Mondom ezt úgy, hogy a szereplők egyáltalán nem tettek a kedvemre … de talán pont ettől jó.

Tartalom: Egyetlen döntésed hatására megváltozhatsz – vagy akár meg is semmisülhetsz. Minden egyes választásunknak megvannak a maga következményei – Tris Prior is megtapasztalja ezt, amikor nyugtalanság s zavar támad körülötte a társadalom valamennyi csoportjában. Meg kell próbálnia megmenteni a szeretteit – és önmagát –, miközben újra meg újra szembesül a fájdalom, a megbocsátás, az azonosulás, a hűség, a politika, a szerelem és a szeretet kérdéseivel.

 

Vélemény: Mint a bevezetőben utaltam már rá, az első részt imádtam. A szereplőket hamar a szívembe zártam, nagyon erős személyiségek, becsületesek, bátrak, értelmesek. Tipikus hős karakterek. Szerencsére a romantikus szálat sem kellett hiányolnom, de nem a szirupos változatot kaptam. A témaválasztás is remek, disztópiákat egyébként is szeretem. Tetszettek a könyvbeli csoportok, de egyértelműen a Bátrak voltak a kedvenceim. Szóval az első rész kellően izgalmas volt, néha még brutális is. A sztori lezáratlan maradt, így a folytatásban borítékolható volt, hogy lesz még mit kivesézni.    

Így végződött az első rész:
Miután Tris és Négyes/Tobias (továbbiakban Tobiast írok, mert A lázadóban inkább így nevezi Tris) leállítják a Bátrak központjából irányított támadás szimulációt – aminek köszönhetően a Bátrak teljes öntudatlanságban megtámadják az Önfeláldozók csoportját – menekülni kényszerülnek. Velük tart Marcus, Tobias apja; Peter, egy Bátor csoporttag és Caleb, Tris bátya.

Segítségre, élelemre és egy olyan menedékre van szükségük, ahol néhány napig meghúzhatják magukat. Tudják, hogy keresik őket, hiszen nyíltan ellenszegültek a Művelteknek. A Barátságosak központjára esik a választásuk, mert a támadás kirobbanása óta menedékházként is működik a központ. Johanna a Barátságosak „vezetője” egy feltétellel engedi, hogy maradjanak, ha erre a csoport is „rábólint”. A Barátságosak megszavazzák, hogy maradhassanak, de segíteniük kell, ki kell venni a részüket a munkákból és nem lehet rendbontás. Egyúttal külsőleg is megváltoznak, megszabadulnak fekete ruháiktól, Tris a hosszú hajától és magukra öltik a Barátságosak piros/színes ruháit. De nem csak ők az egyetlen menekültek, nagyon sok Önfeláldozó is itt húzta meg magát.
Az itt töltött idő alatt Tris kihallgat egy beszélgetést Marcus és Johanna között, ami nagyjából arról szól, hogy az Önfeláldozók egy olyan információnak vannak/voltak a birtokában, amiért a Műveltek ölni is képesek (ezért küldték rájuk a Bátrakat). Marcus persze nem mondja el, mi is pontosan az információ.  

divergent-still-tris-four-shailene-woodley-theo-james.jpg

Spoilerezni nem szeretnék, így részletesen nem is kívánok írni a második rész történéseiről. Annyit azért elárulhatok, hőseink nem fognak egy helyben üldögélni sokkal mozgalmasabb a második rész és talán kidolgozottabb is. Szinte bejárják az összes csoport központját, így jobban megismerjük a többi csoport életét, érdekeit. Sok új szereplőt ismerhetünk meg, de sajnos sokat el is veszítünk … a halál folyton a nyomukban jár.
Szerintem nagyon jó könyv a második rész is, féltem tőle, mert jó pár negatív kritikát olvastam, így nem volt nehéz elbizonytalanítani. Szerintem nem attól jó egy történet, ha mindig minden happy. A legnagyobb háború közepette furán vette volna ki magát, ha másról sem beszélnek, mint hogy mennyire oda vannak egymásért. Szerintem Tris és Tobias viselkedése sokkal reálisabb, mint azt gondolnánk. Azzal egyet kell értem, hogy sok volt a rinya és a nyűglődés, Tris életkedve egyenlő a nullával, de a történet ettől még remek.

Izgalmas volt, pörgős, folyamatosan járt az agyam, hogy vajon mi lesz a következő lépés. A brutalitást továbbra sem hanyagolja az írónő és remekül szövi a szálakat.
Tris meggondolatlannak tűnő döntéseket hoz, ezt aláírom. De sokszor azért is tűnik annak, mert egy magasabb cél érdekében cselekszik. Nem véletlen ő az egyetlen Elfajzott aki három csoportba is beleillene.
Az sajnos vitathatatlan, hogy Tobiasszal borzasztón bizalmatlan, és erre azért nincs oka. Szeretik egymást, bármit megtennének a másikért. Akkor miért ilyen vele?
Őszinteséget vár a fiútól, kiborul, ha valamit nem mond el neki, de közben ő sem csinál egyebet, mint titkolózik és hazudozik. Többször megesett Tobiason a szívem, egy néhány konfliktus megelőzhető lett volna egy-egy őszinte kedves szóval és egy öleléssel. Félreértés ne essék nem védem Tobiast, ő sem volt mindig a helyzetmagaslatán, de Tris utolsó hazugsága vagy árulása(?) ... hát az még nekem is fájt :-(

Ez a könyv tipikusan olyan, amit vagy imádni vagy utálni lehet. Én azok táborát erősítem, akik imádták. A zsigereimben érzem, hogy a harmadik rész, ami még több olvasónál kiverte a biztosítékot szintén szerelem lesz. :-D

Ő pedig az írónő, azért elég dögös, nem? ;)

Veronica-Roth-at-Divergent-Premiere--01.jpg

Értékelés: 5/5

Nyelv: magyar
Kiadó: Ciceró Könyvstúdió Kft.
Kiadás éve: 2013
Fordította: Logos

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://readabook.blog.hu/api/trackback/id/tr586282889

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

book.jpg

Kövess minket a Twitteren is!

twitter-icon-with-books-230x299.jpg