Michel Bussi - Emilie vagy Lyse-Rose?

Véleményezte: Mikro

Ha igazán előzményt szeretnék írni ehhez a bejegyzéshez, nem az Emilie vagy Lyse-Rose kötetet venném elő, hanem Az igazság a Harry Quebert-ügyben címűt. Az én fixa ideám, hogy imádom a krimit, de szeretem, ha a történet nem korlátozódik le a bűncselekményre, és a főszereplők, vagy főszereplő, nem csak a valaki, aki majd feloldja a rejtélyt. Legyen valami többlet, valami háttere a karakternek, vagy ilyesmi. A nyomozós sorozatokban is a főszálat szeretem, de ez már legyen az én bajom. Ha a főszereplő nem csak valaki, aki „nyomoz”, hanem szerves része a bűnténynek, még jobb. Az már egyenesen a főszál. Aztán persze legyen irodalmi igényességgel megírva. Nincsenek nagy igényeim. Mielőtt bármit mondanék, a Harry Quebert sztori nem egy rossz könyv. Izgalmas volt, szerettem is, de számomra valami hiányzott. Ezt az űrt pótolta az Emilie vagy Lyse-Rose. 

sunset-hair.jpg

Tartalom: Kicsoda valójában a százhatvannyolc emberéletet követelő repülőszerencsétlenség egyetlen túlélője, a három hónapos csecsemő, akit a média Szitakötőnek nevezett el 1980 karácsonyán? Két család harcol érte foggal-körömmel, az egyik dúsgazdag, a másik szegény. 
Tizennyolc évvel később mozgásba lendülnek az események: egy nagyvonalúan megfizetett magándetektív azt állítja, rájött az ügy végső megoldására. De golyót repít a fejébe. Vagy meggyilkolták? Éveken át írott füzetében részletesen összefoglalja az egész nyomozást. Párizsban, Normandiában, a Jura hegységben és Törökországban bonyolódik az izgalmas történet, míg végül lehull minden álarc. Kik keresztezik Szitakötő útját? Miért történik körülötte annyi rejtélyes haláleset, gyilkosság, öngyilkosság?
Michel Bussi hatodik, nagy sikerű, számos díjjal kitüntetett krimije tavaly jelent meg hazájában, máig 275 000 eladott példánnyal büszkélkedhet, és hamarosan film is készül belőle, eddig tizenkilenc nyelvre fordították már le.

photo-1415226620463-aedee27159c5.jpg

Vélemény: A történet lényegében két főhőst mozgat. Crédule Grand-Duc (ezentúl nyomozó, hogy ne legyen szükséges ezerszer leírnom ezt a nevet), és Marc, a testvér. A kérdés egyszerű, két család közül kihez tartozik a tizennyolc éves lány? És mi történt a nyomozóval, aki (nem árulok el nagy titkot) a könyv első lapjain meghal? Ha már első lapok, a nyitó jelenetünk a repülő fedélzetén játszódnak, és már ezeken az első lapokon olyan nyitányt kapunk, hogy a fal adja a másikat. Ha valakinek feltűnik most, hogy a nyomozónkat főszereplőnek tettem meg, azt a nyomozót, aki meghal a könyv első lapjain, ne lepődjön meg. Szóval az a szerencsétlenül (vagyis talán inkább szerencsésen) járt csecsemő felnő, a nagyszülei nevelik fel őt, és testvérét Marcot. Crédule pedig, ennyi éven át nyomoz, hogy kiderítse, valójában Emilie élte túl a szerencsétlenséget, vagy a másik családhoz tartozó csecsemő, Lyse-Rose. A sors, vagyis az író kegyetlen tréfája, hogy nem tudjuk meg az igazságot, mert a nyomozónk meghal, de persze marad utána egy füzetnyi jegyzet, és Marc elkezdi kideríteni, valójában mit tudott meg Crédule. Nagyjából ez, az általam zavarosan elmondott dolog a történet felütése. A bevezetőben említett Harry Québert sztorival ellentétben, itt sokkal pergősebbnek éreztem a cselekményt, és a karakterek is jobban megfogtak. Persze itt is volt egy csipetnyi tejszínhabos, lelkizés, itt-ott elrejtve, de ezek teljesen passzoltak a történetbe.  Félreértés ne essék, ez nem azt jelenti, hogy valami lányregény lenne az Emilie vagy Lyse-Rose, de nem is egy férfias Dashiell Hammet. Amiért igazán szerettem a könyvet, hogy mert egy kicsit érzelgős lenni, és megtartani a határvonalat a dráma és a krimi közt. Igen, ez azt jelenti, hogy azoknak is bátran merem ajánlani, akik nem szeretik annyira a krimit. Persze végig izgalmas, igazi „csak még egy fejezetet” regény ez, ahol a karakterek belső vívódásaiba is belepillanthatunk. Kár, hogy nincs más kiadott könyve itthon Michel Bussi-nak, szívesen olvastam volna tőle még. Boldog voltam az miatt is, hogy olyan könyv volt ez, ahol szép leírásokat kapok, nem csak egyszerű tőmondatokat. A borító már teljesen ízlés dolga, szerintem bőven elmegy, ha nem is ez az első, amit kiszúrok a könyvespolcon. Mint tudjuk, soha ne ítéld meg a könyvet a borítójáról. És éppen ezért van a blog, hogy az embernek valaki megmondja a tutit. Az Emilie vagy Lysé-Rose egy kiemelkedően jó, és izgalmas könyv, a világot nem váltja meg, de biztos, hogy kellemes szórakozást nyújt majd.

Értékelés:5/5

Nyelv: magyar
Kiadó: Sanoma Kiadó
Kiadás éve: 2013
Fordította: Király Katalin

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://readabook.blog.hu/api/trackback/id/tr37503522

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

book.jpg

Kövess minket a Twitteren is!

twitter-icon-with-books-230x299.jpg