Rebecca Donovan - Elakadó lélegzet

Véleményezte: Ma_ya

Vannak olyan könyvek, amik álmodni hívnak. Vannak olyanok, amelyek menedéket jelentenek a valóságból. Vannak olyanok, amelyeket olvasás után el is felejtesz. És vannak olyanok, amik megérintenek, veled maradnak egy életen át.

Az Elakadó Lélegzet az utolsó kategóriába tartozik. Ha elolvastad, soha nem fogod tudni elfelejteni.

Tartalom: Senki sem próbált szóba állni velem, én is elvoltam magamban. Az volt az a hely, ahol mindennek biztonságosnak és könnyűnek kellett lennie. Hogy sikerült Evan Mathewsnak egy nap alatt lebontania az én állandó világomat?

Weslynben, a connecticuti gazdag városban, ahol a lakosság többségének az a legfőbb gondja, hogy milyen benyomást kelt, és kivel előnyös mutatkozni, Emma Thomas a legszívesebben átváltozna levegővé, de addig is rögeszmésen ragaszkodik a tökéletesség látszatához: úgy öltözik, hogy senki se lássa rajta a zúzódásokat, nehogy kiderüljön, mennyire távol esik a tökéletességtől az élete. Egy napon váratlanul beköszönt a szerelem, amelynek hatására Emma kénytelen tudomásul venni a saját értékét, bár ez azzal fenyegeti, hogy kiderül a titok, amelyet olyan kétségbeesetten takargat.

Egy lány története az életet megváltoztató szerelemről, a leírhatatlan kegyetlenségről és a törékeny reményről. Az Elakadó lélegzet a nagy kritikai elismerést aratott trilógia első kötete.

Értékelés: Nem egy könnyed kis hétköznapi, szerelmes történet. Ha úgy döntesz, hogy elolvasod, egy életen át tartó felejthetetlen olvasmányban lesz részed. És nem kimondottan azért, mert annyira jó, vagy szép. Mert nem szép.

Olyan érzelmi hullámvasút amit azt hiszem soha az életben nem fogok elfeledni. Olvastam már olyan YA/NA könyvet amiben szenvedés, fájdalom és kínzás a téma. De ennyire durvát még nem.

Rebbeca Donovan nagyon érti a dolgát. Nagyon hosszú ideje ez volt az első olyan könyv, amibe annyira beleéltem magam, hogy az volt az érzésem mindez körülöttem történik. Hogy valóban ismerem Emmát.

Főszereplőnk Emma Thomas, aki miután meghal az apja kénytelen annak testvéréhez, meg feleségéhez költözni. És ezzel kezdetét veszi a földi pokol.

Carol valamiért utálja, gyűlöli Emmát és minden egyes létező alkalmat megragad, hogy fizikailag és lelkileg kínozza a lányt. Annyira durva és kegyetlen, hogy sokszor úgy éreztem be kell másznom a könyvbe és átölelnem Emmát. Hogy meg kell óvnom a rá leselkedő veszélytől. Nagyon sokan mondták, hogy nem értik, miért nem szólalt fel, miért nem mondta el valakinek? Miért nem lépett?

Mert az nem olyan könnyű. Aki nem élte át mindazt a borzalmat, amit egy ilyen kapcsolat nyújt, az nem tudja elképzelni mennyire nehéz felszólalni, megtenni az első lépést. És ezért lett Emma az egyik kedvenc női karakterem. Mert nem tört meg, mert nem adta fel. Nem lett egy megkeseredett, félénk, teljesen magába forduló lány. Igen, nem sok barátja van, igazából csak Sara és annak ellenére, hogy előle is titkolni próbálja a dolgokat, megbízik benne és nem zárja ki az életéből.

És akkor egy nap megjelenik Evan.

A kedves, aranyos, udvarias, pimasz, magabiztos Evan. Aki már az első pillanatól kezdve felforgatja Emma életét. A szinte mindig láthatatlan, csendes Emma már első nap összetűzésbe kerül vele. Dühbe gurul és veszekszik, amit korábban soha nem tett.

De Evan kitartó, észreveszi Emmát, felfigyel rá és nem hajlandó engedi, hogy belevesszen a tömegbe.

"That's what was bothering so much about Evan Mathews. He knew I existed. He was determined to pull me out of the shadows, and I couldn't get away from him."

Sokáig csak huza-vona volt, mert Emma félt bármit is elkezdeni. És mikor már majdnem, akkor Evan lelép, Emma pedig összejön Drew-el. Na ezt nem értettem! Félt, hogy Carol megtudja Evant, de az nem volt baj, ha megtudja Drew-t.

Ez a rész nem volt különösen kedvencem, mikor Evan pakol és elmegy, de megértettem őt. Emma félt bármit is kezdeni vele, de hagyta, hogy valaki más megcsókolja. Én éreztem becsapottnak magam Evan helyett. De mikor visszajött! Ah, azt imádtam!