Úgy gondolom, a Metro sorozatot nem kell bemutatnom senkinek, még azoknak sem, akik nem olvasták. Én sem olvastam még (bár az olvasásra váró könyvek listáján fent van). A sorozat egy állítólag, egész jó disztópia, játék is készült belőle. Én mégis az Orosz népellenes meséknél kezdtem az ismerkedést az íróval. A könyv címe, és az író neve alapján gondolom nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy a srác Oroszországban él. Azt ecsetelnem sem kell, hogy az ország méltán híres az egyre jobban elterjedő korrupcióról, bár félő az is, hogy ebből a szemszögből bármelyik másik ország nevét feldobhatjuk az asztalra. Az persze más kérdés, hogy egy író mit hoz ki ebből a helyzetből. Erre kérdésre viszont nagyon jó válasz, Dmitry Glukhovsky novellás kötete, az Orosz népellenes mesék.

Tartalom: A Metró-regények és a Szürkület szerzője negyedik könyvében fantasztikus képet fest a mai Oroszországról, ahol semmi sem az, aminek látszik. 
Moszkva épülőben lévő üzleti negyede, a Moszkva-City valójában egy borzalmas vállalkozást álcáz; a választások eredményét egy szuperszámítógép dönti el; és az ország vezetőiről kiderül, hogy… hát ők sem egészen emberek. 
Az állami tisztviselők asztalán mindenhol ott van egy különleges, címeres telefon, amelynek jóindulatát mindennapos adományokkal kell megnyerni, és az égen hatalmas léggömbök lebegnek, amelyek felfogják a Nyugatról jövő légáramlatokat, és pénz képződik bennük. 
Glukhovsky fantáziája kimeríthetetlen, ám ezek a novellák minden őrült ötletükkel és sci-fis sztorijukkal együtt bámulatosan éles felbontásban ábrázolják a mai orosz életet; akár egy kis isten háta mögötti faluét, ahol észre sem veszik a pár nap alatt lezajlott nukleáris háborút, akár az ország két vezetőjének bonyolult kapcsolatát; akár egy vidéki orosz kiskirály elképzelését az igazi szabadságról. 
És az összes elbeszélésnek valamiképpen a Haza a főhőse, az újból csak cinikus hatalom alatt sínylődő Haza, amely valami nagy-nagy változással terhes, és ki tudja, mi bújik ki a hasából – mint ahogy Rogyina, az egyik elbeszélés hősnője is izgatottan várja gyermeke megszületését, miután álmaiban az az ember termékenyítette meg, akinek szerelméről minden második orosz nő álmodik…   

Vélemény: Hogy a kötet mennyire sci-fi, vagy mennyire nem, az vita tárgya lehetne. Természetesen terítéken vannak a fantasztikum szokásos elemei, ám a gonosz most kivételesen nem a megszemélyesített ronda jövő, vagy a távoli űrből érkezett idegen lények, hanem az ember. Glukhovsky történetei megmutatják az embernek azt az oldalát, amit senki nem szeret igazán hangoztatni. Esendőek, becsvágyóak és kapzsik.

Szórakoztatóan vezet be minket abba a pénz és hataloméhes világba, ami groteszk léte ellenére is, nagyon valóságosnak hat. Néha felnevettem egy-egy fordulatot olvasva, és utána azonnal az arcomra is fagyott a mosoly, mert éreztem, hogy ebben van valami él, amit nagyon is a sajátomnak érezhetek. Hogy Oroszország itthagyott maradványértékei miatt, vagy csak egyszerű európai vonatkozása miatt éreztem nagyon közelállónak azokat a témákat, amiket az író fejtegetett, nem tudom. De valahogy képtelen voltam kibújni az érzés alól, hogy akár a mi kis országunkon belülre is lehetne helyezni a legtöbb novellát. Ha mondjuk Glukhovsky, egy egyszerű Kovács János lenne, akkor is olyan keserédesnek éreznék minden irónia cseppet, ami átszivárgott a lapokon keresztül. Merthogy van benne, nem kevés.

Azt meg kell hagyni, hogy a Metro sorozat atyja tud írni, és kellemes időt töltöttem a történeteivel. Van itt minden, ami kell egy jó kis ötlet cunamihoz, pokol, űrlények, összeesküvések és gonosz politikusok. A sztorik pedig annyira groteszkek, hogy Örkény elejtene egy könnycseppet az íróért, ha élne.

Méretek tekintetében a könyv kimondottan ideális. Pont akkora, hogy kényelmesen hordozható, és a történetek hosszúsága is kibír egy hosszabb-rövidebb utazást a munkába. Vagy munkából, vagy a mosógép rövid programja mellé, vagy míg a gyerek alszik. A borító meg kifejezetten vagány, nem kell letakarni a buszon, a Bölcsészek és magas röptű elmélkedések borítójával, hogy senki se lássa, mit olvasunk. Persze abban az esetben csak, ha nem zavar minket, hogy Putyin unott arca bámul vissza másokra majd.

Aki politikai mellékzöngéktől mentes könyvet akar, annak is lehet jó szórakozás az Orosz népellenes mesék, de nem feltétlen lesz annyira tartalmas. Aggódásra semmi ok azonban, a könyv nem holmi propaganda, vagy mélyelemzés a napjaink politikai helyzetéről, hanem egy nagyon szórakoztató, keserédes novellagyűjtemény, ami olyan viccesen és abszurd mód ragadja meg a valóságot, hogy öröm olvasni. Erősen ajánlott.

Értékelés: 5/5

Nyelv: magyar
Kiadó: Európa Kiadó
Kiadás Éve: 2013
Fordította: Abonyi Réka, M. Nagy Miklós