Hozzá tartozik az őszinteséghez, hogy sosem szerettem a fantasy műfaját. Még ha szentségtörés is, a Gyűrűk Ura például egy kicsit sem fogott meg. Igaz könyvben nem is próbáltam, de a filmek és eleve az alapötlet nem volt az, ami felkeltette volna az érdeklődésemet. Aztán történt egyszer, hogy a birtokomban volt a Trónok harca sorozat első évada, és ágyban fekvő betegként elkezdtem nézni. Gondoltam a kínzó gyötrelmek után rosszabb nem jöhet már. Valahogy jól gondolhattam, mert tetszett, és ez adott egy olyan löketet, hogy szépen lassan elkezdtem megbarátkozni a fantasy orkoktól, sárkányoktól tobzódó közegével.

Végül eljutottam oda, hogy beszereztem a Riyria krónikák első kötetét, és pár dicsérő komment után, amit a Molyon olvastam róla, belekezdtem. A Trónbitorlók sokak elmondása szerint egy klasszikus vonalba tartozó fantasy. Hogy ez mit jelent pontosan, nem tudom, már csak azért sem, mert nekem ez volt az első találkozásom a műfajjal. Az összehasonlítási alapom a Trónok harca volt, pontosabban abból is a sorozat, és valami sárkányos/varázslós játék a laptopomon. Nem túl jó alap a könyv kánoni megítéléséhez, de hát szegény ember vízből főz. Én szórakozni akartam, meg egy érdekes világról olvasni csupán. Már most kijelenthetem, hogy nem túl nagy igényemet a könyv simán teljesítette.

Mostanában ritkán akadnak olyan könyvek a kezembe, amikről lehetne 2 épkézláb mondatnál többet írni, ráadásul az időm is szűkös. Azért gondoltam összefoglalom miket olvastam eddig idén és 1-1 mondatot hozzájuk fűzök egy értékelés mellett. Ha érdekel a könyvek fülszövege, katt a címükre.

Nem sok kritikát olvastam a könyvvel kapcsolatban, de amikbe belefutottam, azok nem voltak túl pozitívak. No, gondoltam ez engem úgysem szokott zavarni, essünk neki.

Nem voltak elvárásaim, csupán érdekelt a sztori. Egyáltalán nem foglalkoztam azzal, hogy ki az író és milyen könyvei jelentek meg azelőtt. Ezt a hozzáállást mindenkinek ajánlom. S hogy miért? Mert akkor jól fogtok szórakozni.

Én csak amiatt aggódtam, hogy ne ébredjen fel mellettem a férjem, olyan hangosan kuncogtam az éjszaka közepén. ;)

Tartalom: Szilveszter. A kötelező jókedv napja. Amikor muszáj bulizni. Lia és Norbi karácsony előtt szakítottak ugyan, de Szánkó szilveszteri buliját nem akarják kihagyni. Eszti és Csabi, a tökéletes pár, velük együtt indulnak szórakozni. Miután Szánkó bulija a város másik végében lesz, Lia bátyja, Szilkó vállalja a sofőr szerepét. De szigorúan csak az odaútra vonatkozóan. Csak aztán minden másképp alakul…

Romantikus ifjúsági regény, ám témáját tekintve nem lengi körül a habos-babos rózsaszín mámor. Leginkább az Elakadó lélegzet c. könyvhöz tudnám hasonlítani. Aki azt szerette, ezt se hagyja ki a repertoárjából ;)
Tetszett, a Szerethetetlen olvastatta is magát, mégis maradt egy kis hiányérzetem.

Tartalom: A tizenhét éves Maggie Brown kiugró arccsontjával és karikás szemével a kábítószeres modellek mintapéldánya lehetne. Maggie problémáját azonban nem a drogok, hanem az anyja jelenti. A lány ráadásul egyre jobban belegabalyodik Seth Prescottba, az új srácba a suliban, és attól fél, hogy a fiú is cserben fogja hagyni, mint mindenki más. Seth Prescott a rendőrség beépített embereként került a Port Fare High iskolába, de munkája dacára beleszeret Maggie-be. Miközben Seth azon fáradozik, hogy a New York állambeli Port Fare-t megszálló szadista drogdílereket kifüstölje a kisvárosból, a hajsza halálosra fordul, és Maggie élete is veszélybe kerül. Seth és Maggie önmagukat is megismerik humorral tarkított, összetört szívekkel övezett, romantikus útjukon, és eközben a világuk mindörökre megváltozik. Sherry Gammon első regénye, a Szerethetetlen egy trilógia első kötete. A sorozat az emberi szellem erejét és kitartását hirdeti – és azt, hogy soha nem szabad feladni, különösen ha szerelemről van szó.

Nem mindig szabad egy könyvet a borítója alapján megítélni! Van, hogy eltalálják és illik a történethez, de van hogy semmi köze hozzá, egyszerűen csak a tervezője nem volt képben, hogy miről van szó benne. Emiatt érhetnek minket nagy csalódások és kellemes meglepetések is. Ugyanakkor vannak könyvek, melyek borítójával, vagy rögtön a címével nyúltak nagyon mellé. És akkor még nem is beszéltünk a furcsa témákról írt könyvekről! Lehet, hogy viccesnek szánták, vagy csak tudatlanok, vagy egyszerűen egyes szavak kettős jelentésébe nem gondoltak bele, mindenesetre érdekes dolgok születtek. :)