Már a könyv olvasása közben megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy szeretem ezt a történetet, jó olvasni, de egyhamar hasonlót nem akarok a kezembe venni.
S, hogy miért? Mert nem szeretek szomorkodni. Egy könyv fölött, szórakozni szeretek. Aztán rájöttem, hogy a legtöbb kedvencem szinte mind ilyen, egy kicsit felkavar, elgondolkodtat és napokig nem ereszt …
Hm, azt hiszem, igazából mégis az ilyen könyveket szeretem …


Tartalom: A rákellenes csodagyógyszer összezsugorítja a tumort, és biztosít még néhány évet Hazelnek, ám ő így is folyamatosan a végső stádiumban van, és a diagnózisában már megírták az élete utolsó fejezetét. De amikor a támaszcsoportban megjelenő, isteni Augustus Waters képében bekövetkezik a nem várt fordulat, Hazel történetét is át kell írni…
„A csillagainkban a hiba” – John Green eddigi legambiciózusabb és legfájdalmasabb, mélyenszántó, vakmerő, pimasz és kíméletlen műve, lélegzetelállító felfedezőút az élet és a szerelem kacagtató, vérpezsdítő és tragikus birodalmában.

Vélemény: Nem gondolom, hogy mindenkinek ajánlanám a Csillagainkban a hiba c. könyvet. Nem azért, mert nehéz olvasmány, vagy csak lányoknak való, esetleg hosszú történet. Egy picit több mint 200 oldalas könyv, az igazi molyoknak nem kihívás, max. 1-2 nap. Mégsem voltam képes sietni vele. Ez nem az a mű, aminek olvasása közben az ember ne csodálkozna rá az élet egyszerű szépségeire, amiket egészségesen hajlamosak vagyunk elfelejteni.
Én például folyton azt figyeltem, hogy milyen könnyen és észrevétlenül lélegzem és a világ legtermészetesebb dolga, hogy működik a tüdőm.
Aztán olvasok egy tini lányról – Hazelről –, aki semmit sem szeretne jobban, mint önállóan levegőt venni … hát nem szívás az élet?

metafora:


Nehéz összeszedetten írnom a könyvről, még mindig a hatása alatt vagyok, azért is, mert nagyon a magaménak éreztem több ponton is:
A halállal elég korán kerültem „ismeretségbe”. Anyukám 32 évesen halt meg rákban és hagyott itt engem és az öcsémet. Én 6, a tesóm 4 éves volt. Fura, de sokáig semmit sem értettem ebből az egészből, föl sem fogtuk, mit veszítettünk, csak tudtuk, hogy nincs többé anyukánk. Persze felnőtt fejjel másképp élem már meg a veszteségeket, viszont voltak dolgok, amikre ez a könyv csodásan rávilágított.
Például arra, hogy a végstádiumban lévők mennyire próbálnak minket, „itt maradókat” óvni. Szinte fontosabb nekik, hogy nekünk ne fájjon, mint az, hogy ők milyen fájdalmakat élnek át. Valószínűleg anyukám is így volt. Próbált minket megóvni, hogy a lehető legkevesebbet vegyünk észre a betegségéből.
A másik dolog, hogy mennyire idegesíti a haldoklókat a sajnálat, a szánalom. A fiatalokat szerintem pedig még jobban zavarja, nem véletlen, hogy szereplőink többnyire elviccelik, hogy milyen súlyos a helyzetük.


Többször járt az öcsémnél is a gondolatom, Ő Hollandiában él és a könyvben néhány fejezet Amszterdamban játszódik. Szerintem nem vagyok egyedül azzal a gondolattal, hogy ez a történet meghozza a kedvet ehhez pezsgő városhoz. Tegnap, mikor tesóm hívott, mondtam is neki, hogy nagyon szeretnék kimenni hozzá és meglátogatni, mire ő: és mi tart vissza?

alig várom, hogy én is ott legyek, ahol ők:

Nem vagyok egy könyveken síró típus. Nem mintha nem lennék érzékeny lelkű, de olvasás közben szinte sosem kerít hatalmába azaz érzés, mint ami egy filmnél. Ám ebben a történetben volt két olyan esemény, aminek olvasása után küszködtem a könnyeimmel. Éreztem, hogy a torkomban gombóc formálódik és párás lesz a tekintetem. Majd megszakadt a szívem Hazelért és Augustusért …


Eldöntöttem, hogy nem fogom egekbe magasztalni a Csillagainkban a hiba-t, mert ha objektíven próbálom nézni, voltak dolgok, amik elsőre nem tetszettek. Például a szereplők számomra koravének voltak, de ezt hamar megbocsájtottam nekik, mert ez a betegségükből eredt. Egy gondtalan 16 éves másképp éli meg a mindennapokat, mint az, aki tudja, hogy van még 1-2 hónapja, esetleg  1-2 éve. Aztán a túlzásba vitt irodalmi utalások, versek/könyvek idézése. Ezt sem éreztem eleinte reálisnak egy tinédzser lány szájából, de később megbarátkoztam vele. Egy olyan lány, aki sokat él elzárva a külvilágtól, nem csoda, hogy az irodalom megszállottja (könyvmániás létemre egy könyvből se tudnék szó szerint monológokat idézni).

Azt hiszem sokaknak azzal is gondja lenne, hogy hőseink nem tökéletesek, nem a megszokott gyönyörű lány és szívdöglesztő fiú szerelmi története. Mégis kijelenthetem, hogy ennél szebb és eredetibb szerelemről még nem olvastam. Számomra ők minden betegségükkel, testi hibájukkal gyönyörűek voltak. Végig érezhető, hogy igazán fontosak egymásnak, hogy semmi sem számít csak az, hogy a másik OKÉ legyen. Önzetlenek, őszinték és valódi szerelmesek …

Augustus Waters … ki képes őt valaha is elfelejteni?

A könyvből filmadaptáció készült, már alig várom, hogy lássam :-)




Értékelés: 5/5

Nyelv: magyar
Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2013
Fordította: Bihari György