Nagy lendülettel kezdtem neki a következő résznek, hiszen a Vének háborúja nagyon tetszett, de lehet, hogy rossz hangulatomban kapott el, mert nehezen rágtam át magam rajta.

Tartalom: Az emberiséget soha nem látott veszély fenyegeti, űrbéli gyarmatai ellen három intelligens faj szövetkezik. Három faj és egyetlen ember. Az emberiség egyetlen reménye az, hogy az áruló tudós a dezertálása során hátrahagyta az elméjéről készült biztonsági másolatot. De senki nem tudja, hogyan lehetne azt felhasználni. A Gyarmati Véderő Szellemhadteste soha nem az erkölcsi aggályairól volt híres, így megpróbálja egy klónkatonájába ültetni a lemásolt lelket… elvégre a háborút nekik kell megakadályozni, és ezért a célért mindenre hajlandóak.

Scalzi ott folytatja a sodró lendületű katonai sci-fit, ahol a „Vének háborúja” véget ért, még lebilincselőbb történettel és emelve a téteket. Megfiatalított vének és gyorsan öregedő fiatalok vívják a különleges háborút, ami pontosan olyan, mint az összes háború a történelemben: végtelenül mocskos. Az egyetlen menedék, ha valaki megtalálja magában az erkölcsi iránytűt, ahogyan az Scalzi kalandos sorsú főhősének is sikerült. De elég lesz-e most is ennyi, ebben a mindent elsöprő háborúban?

Vélemény: Ez a rész nem klasszikus folytatás, mert a világ ugyanaz, azonban a történet önmagában is élvezhető. Mivel közvetlenül az első rész után olvastam, így kicsit sok volt benne a háttérinfók ismétlése, illetve jóval több volt a tudományos, meg politikai bemutatás, ami miatt szerintem vesztett a könyv az előző rész könnyedségéből, lendületességéből. Egy komolyabb történettel rendelkező, filozófiai és erkölcsi témákat feszegető könyvet kaptunk sok érdekességgel (többek között kiderült, hogy az egész génmanipuláció mikor, miért, hogyan kezdődött).

Ez a rész teljesen csak a Különleges Erőkről szólt, a valószülöttek most nem szerepeltek. Érdekes volt az Ő nézőpontjukból is megismerni a születésüket, a kapcsolataikat/kapcsolódásaikat, érzéseiket, illetve hogy ők hogy állnak a világhoz fiatal koruk ellenére, ugyanakkor a szereplők nem kerültek igazán közel hozzám.

Nagyon zavaró volt, hogy más fordította ezt a részt, mint az elsőt, mert az ott még Fejgépnek nevezett kütyü itt már Agygép volt. (Sosem értem, hogy egy sorozatban a fordítók miért nem tudnak következetesek lenni!?)

Értékelés: 4/5

Nyelv: magyar
Kiadó: Agave
Kiadás éve: 2013
Fordító: Farkas István