Valószínűleg bennem van a hiba, hogy az NA könyveket már unom. Félre ne értsetek nem a romantikával van a bajom, azt bírom, csak mellé nekem még kell valami extra: egy kis fantasy, különös lények, háború, valami  különleges képesség. Mindegy mi, csak ne legyen sima mezei romantikus történet ...
A maga stílusában a Második esély pasi nem rossz könyv. Nagyon vártam és szerettem volna olvasni, mégis jobban tetszett az első rész. Nem fejeztem be rossz szájízzel, így volt jó, így volt kerek, de abszolút egyszer olvasós.

Fülszöveg: Romokban hever az életem. Így tudnám összefoglalni jelenlegi helyzetemet. A futballedzőm engem hibáztat a szezonzáró meccs kudarcáért, ahogy az egész csapatom is.
Két teljes hónapot töltöttem azzal, hogy a sebeimet nyalogattam, mint egy igazi lúzer. Elvesztettem a barátnőmet, Fable Maguire-t, az egyetlen lányt, aki igazán fontos nekem, mert azt gondoltam, hogy csak szenved mellettem.

Most rájöttem, én vagyok az, aki nem tud nélküle létezni. Ő hiába csinál úgy, mintha már túltette volna magát a dolgon, tudom, hogy legalább annyit gondol rám, mint amennyit én őrá. Túl jól ismerem. Annyira sebezhető… én csak segíteni szeretnék neki, átölelni és szeretni őt.

Csak annyit kérek, hogy adjon még egy lehetőséget.

Egymás nélkül elveszettek vagyunk, de együtt az örök szerelem vár ránk!

Véleményem: A Heti csajban megismerhettük Fable és Drew egymásra találást. Két sérült fiatal szerelmének kibontakozását, bepillantást nyerhettünk a fiú "sötét múltjába" és a lány nem könnyű életébe. Már az első rész olvasása után se volt kérdés számomra, hogy olyan párról olvasok, akik őszinte érzelmeket táplálnak egymás iránt, mégis nem igazán tudtak mit kezdeni ezekkel érzésekkel. (szerintem)

Fable talán szimpatikusabb karakter lett, mint Drew. Ritkaság számba megy ez nálam, hiszen mindig a fiúkért vagyok oda a könyvekben. De Drew pasi létére kicsit nyavalygósabb, mint kellene. Persze értem én, hogy milyen titkok nyomasztják és milyen nehéz mindezt feldolgoznia. Ám Fablet erősebb személyiségnek láttam, sőt az első részhez képest sokat változott is. Határozottabb és keményebb lett, miközben ő sem küzd kevesebb gonddal, mint a fiú: alkoholista anya, lázadó tesó, nehéz anyagi helyzet, munkavállalás … soroljam még?

Az első rész ott ért véget, hogy a fiatalok hazajönnek arról a bizonyos hétvégéről - ahol Fable, mint felbérelt barátnő volt jelen - a fiú pedig reggel lelép Fable mellől. (pedig már nem csak üzleti a kapcsolat köztük, ha értitek mire gondolok :-))

Fablet ez nagyon megviseli, teljesen kiborul, hogy a fiú csak kihasználta és minden amit gondolt a kapcsolatukról az csak hazugság volt. Egy-két hónap után igyekszik úgy viselkedni, mintha túltette volna magát a történteken, de nincs nap, hogy ne gondolna a fiúra. Drew indoka, hogy miért lépett le, számomra elég gyenge. Viszont már kezdem megszokni, hogy a YA és NA hősök mostanában mindig magukat szívatják ezzel a nem vagyok hozzád elég jó dumával.

Azért végig szurkoltam nekik, hogy újra egymásra találjanak és Drew visszaszerezze Fable bizalmát. Mert ők - mint általában a romantikus regényekben - egymásnak vannak teremtve, igazi lelki társak. :-)

A családi titok Drew életét csak nehezíti, ráadásul mostohaanyja már nem csak telefonon zaklatja, ebben a részben személyesen is kopogtat az ajtaján.
A nagy kérdés az volt, hogy miként fogják ezt a „boszorkányt” kiiktatni az életükből? Lesz-e normális kapcsolatuk ennyi nehézség után?
Minden kérdésre választ kaptok, ha elolvassátok a folytatást ...


A könyv olvastatta magát, a romantikus jelenetek érzékiek voltak, a dupla szemszög pedig mindig jót tesz a romantikának. :-D

A történetüket lezártnak tekinthetjük, de várható még folytatás, igaz ott már nem Fable és Drew játssza a főszerepet, hanem Fable főnöke a sármos Colin. Kíváncsian várom ;)

Értékelés: 4/5

Kiadó: Ulpius- ház
Kiadás éve: 2014
Fordította: Szabó Olimpia