John Scalzi - Vének háborúja

Véleményezte: Zoebird

Imádom a sci-fi könyveket, de mostanában nem nagyon sikerült ilyen témájút olvasnom, így igazán jól esett végre elszakadni a tini, romantikus, vérszívós és hasonló olvasmányoktól.

Tartalom: John Scalzi a Vének háborújában egy olyan világot ír le, ahol az ember már űrbéli gyarmatokon él, és folytat kegyetlen harcokat újabbakért a Gyarmati Véderő vezetésével. Erre mindenképp szükség van, ugyanis az erőforrások szűkösek, lakható bolygókból pedig kevés van, és emiatt a kivándorlást erősen korlátozzák a Földről. Sokaknak csak az a lehetőség marad, hogy a hetvenöt éves kort elérve jelentkezzenek katonának, majd két év frontszolgálat után letelepedjenek valamelyik kolónián, busásan megjutalmazva. Nem csak emiatt hangzik csábítónak ez a lehetőség: a közvélekedés szerint a Gyarmati Véderő valamilyen módszerrel meg is fiatalítja az embereket, hiszen öregekkel nem lehet harcba indulni.

Úgyhogy John Perry két dolgot tett a hetvenötödik születésnapján. Meglátogatta a felesége sírját, majd belépett a hadseregbe. Csak két évet kell túlélnie. Azt viszont még ő sem sejti, hogy milyen megpróbáltatások várnak rá – a brutális háborúk és az otthon fényévekre nyúló távolsága örökké megváltoztatja az embert. Valami sokkal különösebbé és veszélyesebbé.

Véleményem: A könyvet 3 részre tudnám bontani. Az első részben a 75 éves John felkészül a jövőjére, belép a katonaságba és végigéli azt a bizonyos rejtélyes eljárást, ami alapján megfiatalítják. Az, hogy ez hogy történik senki nem tudja, olvasás közben nekem is sok lehetőség megfordult a fejemben, így ez kellemes izgalomban tartott végig, míg ki nem derült. Közben nagyon klasszul le vannak írva a háttér dolgok, érthető elméletek az univerzumról és az abban történő utazásról. Egy dolog zavart itt, hogy valamiért a szereplőket nem éreztem 75 évesnek, hanem jóval fiatalabbak voltak a magamban róluk kialakuló képben.

A második szakaszban leginkább háborúznak, de mégsem töményen csak arról szól. Kicsit emlékeztetett Dan Abnett: Gaunt szellemei regénysorozatára, de az sokkal elszálltabb, néhol már majdnem beteges, viszont itt a csatázós, szörnyes könyveket kevésbé kedvelőket sem zavaró mennyiségben vannak harcok és idegen lények.

A harmadik szakaszban, mikor már pont kezd elég lenni a harcokból, akkor meglepő fordulat volt egy új szál megjelenése, más témák előkerülése.

Nagyon jó stílusban megírt, karakter- és emberközpontú, feszültséggel, izgalommal és ötletekkel teli regény. Úgy gondolom, hogy alkalmas arra, hogy a műfajt kedvelők igényeinek is megfeleljen, ugyanakkor a műfaj iránt még csak most érdeklődőket is megragadja. Egyszerre könnyed, olvasmányos, szórakoztató, de mégis komoly, elgondolkoztató, pörgős sci-fi, minden felesleges sallang nélkül, humorral tálalva.

A könyv végén elköszönünk John Perrytől sajnos, a második részben már nem ő lesz a főszereplő, de kapcsolódó, már kicsit megismert személyekkel fog folytatódni a Szellemhadtest.