A szirént Könyvesem Niki ajánlotta elolvasására. Bíztam/bízom az ízlésében, hasonló könyveket szeretünk. Vonzó volt a sok pozitív vélemény, egyesek lelkesedése ezért a sorozatért ... (Niki megsúgta, hogy a harmadik rész után alig várom majd a folytatást.)
Viszont gondban vagyok, talán az első könyv aminél nem tudom eldönteni, hogy szeressem vagy sem …

Fülszöveg: Ez a világ a férfiaké, de egy nő van legfelül.

Nora Sutherlin erotikus regényeiről híres és hírhedt – és van egy titka, amelyet túl sokan tudnak ahhoz, hogy ne kerüljön napvilágra. Nora legújabb kézirata más, mint az eddigiek: komolyabb, mélyebb, személyesebb – és Nora biztos benne, hogy meghozza számára az áttörést… De vajon lehet-e együtt dolgozni a kimért, karót nyelt angol szerkesztővel, Zachary Eastonnal? Hiszen ő mondja ki az utolsó szót, de maximalizmusa felháborítja Norát. Zach-et Nora szabados életmódja kergeti az őrületbe – és a tény, hogy egyre inkább vonzódik ehhez a nyílt, mégis titokzatos nőhöz.

Nora azt hitte, mindent tud arról, milyen, amikor az ember a saját határait feszegeti. De abban a világban, ahol a szenvedély maga a fájdalom, soha semmi sem ilyen egyszerű.

Ki lehet az a férfi, aki öt év távlatából is irányítani képes a nő minden gondolatát? És egyáltalán: ki is Nora Sutherlin valójában? Képes lesz-e valaha önmagának megválaszolni ezt a kérdést?

Véleményem: A könyv az erotikus történetek táborát erősíti. Dömping van ebben a témában, és nem egyszerű megtalálni a sok egy kaptafa közt a különlegest, a gyöngyszemet. Ami ugye, nem utolsó szempont, hiszen nem mindegy mire pazaroljuk a drága időnket, meg a pénzünket.

A szirén ilyen, egy gyöngyszem. Lehet, van mit pótolnom erotikus könyvek terén, azon belül is BDSM témakörben, de nekem abszolút újdonság volt ez az olvasmány.

(BDSM magyarul: „kötözés-fegyelmezés”, „dominancia-alávetettség”, „szadizmus-mazochizmus”)

A szirén-t csak azoknak ajánlom, akik elég nyitottak, liberális gondolkodásúak ahhoz, hogy képesek legyenek elfogadni Reisz világát. Ez nem a megszokott fiatal naiv szűzlány összejön a domináns milliomossal történet …
Magam is küzdöttem az érzéseimmel az elején, szeretem beleélni magam a főhős szerepébe, de Noraéba nem voltam képes. Volt, olyan jelenet, mely után félre kellett raknom a könyvet és alvást erőltettem magamra, mert olyan hihetetlenül dühös és zaklatott voltam. Romantikus énemnek sem kedvezett, ez nem egy love story.

A történet főhőse Nora Sutherlin, 33 éves hosszú fekete hajú csodás teremtés. Én egy nagyon apró és törékeny nőt képzeltem végig magam elé. A férfiak oda vannak érte, de a nőknek sem közömbös. Kisugárzása, megjelenése révén minden szem megakad rajta. Munkáját tekintve írónő – erotikus könyveket ír – és csak kevesen tudják, de Domina.

Jelenleg egy olyan könyvön dolgozik, amitől nagyon sokat remél. Közel áll hozzá a történet és tudja, ez a könyv most más lesz, mint az előzőek. Új kiadóhoz vitte a sztoriját és új szerkesztőt választott maga mellé. Ő Zachary Easton, a mogorva angol pasi, aki New York legjobb kiadójának legkeményebb könyvszerkesztője.

Zach nem akar Noraval dolgozni, mert egy „szennyírónak” tartja, de elég hamar megváltozik a véleménye, ahogy a nővel elkezdi a közös munkát.

A több szálon futó történetből megismerhetjük Nora múltját, ami egyet jelent azzal, hogy megismerjük Sorent, a nagybetűs FÉRFI-t, aki 13 éven keresztül a legfontosabb szerepet töltötte be Nora életében.

Az írónő nem zúdít ránk azonnal információkat, de azt elárulom, hogy Noranak Soren a gyóntató papja, akihez gyöngéd szálak fűzik 15 éves kora óta. Szóval a férfi a papi hivatása mellett nemes egyszerűséggel Dom (és persze szadista). Remek párosítás … brrr utáltam a pasit.

13 éven át voltak egymáséi, vagyis Soren volt a nagy „D” a domináns, az Úr és Nora a kis „s” a submission vagyis az alávetett. (Nora egyébként szerintem nem igazi, nem született sub, ő egyszerűen egy őrülten szerelmes nagyon fiatal lány volt.) Azt tudni kell, hogy Nora képes váltani – azt hiszem szerepváltónak hívta magát(???) – alávetettként élt Soren mellett, de mióta nem a férfié, az egyik legjobb Domina lett New Yorkban.

Nekem ez speciel fura – mármint ez a váltás dolog – most valaki vagy élvezi a fájdalmat (mazochista) vagy élvezi, hogy bántalmaz (szadista). Nem ugyanaz!

A fent leírt időszakba, Nora írásai által nyerünk betekintést. Nálam ezek a részek verték ki a biztosítékot. És nem azért, mert hű de durva leírásokat olvashatunk (pl: elképzelni is nehéz volt számomra, hogy mi lehet abban boldogság egy nőnek, ha nyakörvvel a nyakában, pórázon vezetve cibálják körbe egy „nyilvános” helyen). A szirénben a nemi aktus alig-alig van részletezve. Igazából a BDSM-nél nem a szexen van a hangsúly, hanem a fájdalom okozásán, annak elviselésén, a kiszolgáltatottság érzésén; ettől gerjednek be, ez ad igazi gyönyör.

Egy másik szálon Nora és „gyakornoka”, lakótársa kapcsolatába kapunk betekintést. Wes, fiatal egyetemista srác, egy szemeszter erejéig Nora az irodalom tanárja volt, így ismerték meg egymást. Nora felkarolta a fiút, támogatja az egyetemi tanulmányait, cserében Wes dolgozik a házban, segít neki (de leginkább csak annyi a „dolga”, hogy Nora közelében legyen). Nyíltan nem beszélnek róla, de nagyon vonzódnak egymáshoz. Halálosan féltik egymást, nem is tudom, melyik akarja jobban óvni a másikat. A fiú persze szűz …
Nora és Wes kapcsolata a könyv legromantikusabb szála, ha lehet ilyet mondani.

Az írónő az olvasó érzelmeivel játszik, okosan! Egy egész sor érzelmet vonultattam fel én is olvasás közben. Hol dühös, felháborodott, szomorú voltam, hol pedig jókat derültem Nora nyíltságán. Más hasonló témájú könyvnél ilyet még nem éreztem. Provokatív, ezt a szót nincs ember, aki ne használta volna a könyvvel kapcsolatban, és helyesen, mert az. Valamilyen érzelmet tuti kivált belőlünk a történet.

Itt nincs vanília szex, és nem merül ki a BDSM fogalma egy kis fenékpaskolással. Ebben a könyvben a domináns fél maradandó sérüléseket hagy szerelme zálogaként alávetettjén. Vörös hurkákkal, véres felszakadt ajakkal, monoklis szemmel találkozunk és itt ez a normális. Ezt élvezik és ettől boldogok.
Na, ezt kell megemészteni a kedves olvasónak, és ha mindez sikerül, akkor tetszeni a fog a könyv. ;)

Tiffany Reisz fantasztikus író, amikor kezdtem megkedvelni egy karaktert, utána bizton állíthatom, hogy olyat tett velük, ami miatt képes voltam újra utálni.

Említettem már, hogy Sorent utálom? Nos, ez az érzés a karakter iránt, a könyv háromnegyedénél átváltott elfogadásba, s láss csodát, a végén ismét gyűlölettel búcsúztam Tőle.

Kettősség, vagy talán a végletek jellemzőek a történetre. A mindent kipróbált, perverz, szadista, mazochista szereplők mellett fura módon fontos szerep jut a romlatlan, tisztalelkű szüzeknek és a korkülönbségek kihangsúlyozásának.

Az ellentétek itt még nem értek véget, az írónő jól játszott a szavakkal is, olykor obszcén ponyva stílusából észrevétlenül bújtatta mondanivalóját irodalmi köntösbe. Ilyenkor gyönyörű mondatokat használt, mint ezek:

„A szobában kissé megváltozott a fény, ahogy egy felhő elnyelte a napot, és mindenre sápadt árnyékot borított„

vagy

„És amikor eljön az este, és a nap a Föld szélén üldögél … „

Röviden A szirén története egy nő megélt és elképzelt szexuális együttléteiről, vágyairól és arról a három férfiról szól, akik jelenleg fontosak az életében. Mindhárom férfihez vonzódik, mindhárom fontos neki. Zach lehet a kulcs a jövőjéhez, az anyagi biztonságához, Soren a múltja, Wes pedig szerintem a terápia lehet az egész eddigi életére. Bár még nem olvastam a többi részt, szóval utóbbit csak gondolom …

Mindezek után értékelnem kell, és bízva a folytatásban, nem adhatok mást, mint egy ötöst!

Értékelés: 5/5

Nyelv: magyar
Kiadó: Egmont-Hungary
Kiadás éve: 2013
Fordította: Márton Andrea