Még csak augusztus van, de azt hiszem „év kedvencét” avatok. ;)
A Nyugalom tengere fantasztikus olvasmány volt. Csodálatos és szívbemarkoló. Katja Millay hihetetlen történetet adott az olvasók kezébe. Fájdalmasan jót. Nem értettem egyet minden sorral és ez nem a könyv hibája, tinédzserek a főhőseink, így nem csoda. Mégis mindent egybevetve így volt tökéletes a könyv, így volt kerek egész.
Mivel nem vagyok könyvek fölött sírdogáló típus, most sem hagyta el egy könnycsepp a szemem, ám az utolsó sorokat olvasva, heves szívdobogásom volt. Még most sem tudom, hogy a boldogság vagy a szomorúság miatt, de ilyen tökéletes befejezést talán még sosem olvastam. Lúdbőrös leszek, ha rágondolok.

Tartalom: A két és fél évvel ezelőtti, kimondhatatlan tragédia óta Nastya Kashnikov csupán az árnyéka régi önmagának. Másik városba költözik, elhatározva, hogy titokban tartja sötét múltját, és senkit sem enged közel magához. Terve azonban kudarcot vall, amikor azon kapja magát, hogy megmagyarázhatatlanul vonzza az egyetlen személy, aki ugyanolyan elszigetelt, mint ő maga: Josh Bennett.

Josh története nem titok. Minden szerettét elveszítette, így tizenhét éves korára senkije sem maradt. Akinek a neve egyet jelent a halállal, azt mindenki igyekszik elkerülni. Nastya kivételével, akit nem riaszt el a fiú, sőt, előbb-utóbb élete minden területére bebocsátást nyer. Ám miközben a kettőjük közti tagadhatatlan vonzalom egyre erősödik, Joshban felmerül a kérdés, vajon megtudja-e valaha is Nastya titkát – és hogy egyáltalán meg akarja-e tudni.

A Nyugalom tengere gazdag, erőteljes és zseniálisan kidolgozott történet egy magányos fiúról, egy érzelmileg sérülékeny lányról és arról a csodáról, ha kapunk még egy esélyt.

Vélemény: Kb. 1 évvel ezelőtt, amikor vadásztam a jó NA-k után, egy külföldi blogon találtam egy listát Top5 NA vagy hasonló címmel. A felsoroltak között volt egy-két olyan könyv, amit már olvastam, de többek között Katja Millay The Sea of Tranquility c. könyvéről akkor hallottam először. Szépen felírtam magamnak a kívánságlistámra és vártam …
Boldogság, hogy a Könyvmolyképző viszonylag hamar elhozta nekem/nekünk, s azt hiszem ez is egy olyan olvasmány, amit tényleg jó szívvel ajánlhatok minden könyvimádónak. Vagyis mindenkinek, aki szereti a romantikus történeteket, mégis többre vágyik, mint az átlagos románcok. Mert itt semmi sem átlagos, semmi sem szirupos. Az egyetlen édes dolog a főszereplőnk Nastya édesszájúsága, a sütikhez való beteges vonzalma.

(Csak halkan jegyzem meg, hogy a sztorit sokan a Hopeless c. könyvhöz hasonlítják. Szerintem is voltak hasonlóságok, de azon kívül, hogy tinédzserek/középiskolások, lelkileg sérültek/szörnyű múlt terhe és a főhősnők imádnak futni, mást nem nagyon találtam!)

A történet egy fiatal középiskolás lányról szól, ő Nastya. Az elején nem tudni mi történhetett vele, de azt már az első oldalak után éreztem, hogy valami borzalmas dolog. Talán még soha nem olvastam ennyire sérült lélekről. Az első és legfontosabb vele kapcsolatban, hogy nem beszél. A tragédia óta senkihez egy szót sem szól. Annyira menekül a múltja elől, annyira retteg attól, hogy meg kelljen nyílnia bárkinek is, vagy elfogadnia szerettei segítségét, hogy teljesen elszigeteli magát. Még a saját családjának is hátat fordít; elköltözik édesanyja húgához egy másik városba, ahol senki sem ismeri és senki sem tesz fel neki kérdéseket. A legfontosabb mégis az, hogy olyan hazug álarcot/külsőt ölthessen, amellyel esélyt sem ad arra, hogy meg akarják ismerni.
Ezzel pedig ideig óráig célt is ér, mert rossz lányos külsejének köszönhetően inkább kinevetik és elkerülik, minthogy igazán barátkozni akarjanak vele. Igazából csak a fiúk próbálkoznak nála, mert hát a fiúk azok már csak ilyenek. De legtöbben csak azt látják, amit Nastya láttatni akar, a rosszlányos külsőt: vakolatnyi sminket, kirakott melleket, miniszoknyát és magas sarkú cipő.
Ám, hogy a pasik, vagy bárki más mit gondol róla, nem érdekli, igazából az elején teljesen úgy éreztem, hogy talán semmi sem érdekli.



Talán még számára is meglepő az a pillanat, amikor az iskola udvarán meglátja a teljesen magányosan üldögélő Josht. Megbabonázza a látvány. Mintha saját erőtérrel rendelkezne, senki sem meri megközelíteni, senki sem szól hozzá, senki sem ül mellé, s a fiú sem néz senkire. Csak Nastya áll meg őt bámulni. Nem tud róla semmit, csak azt érzi, hogy vonzza az ismeretlen fiú. S persze lenyűgözi, hogy neki nem kell a vizslató szemek elől a wc-ben tölteni a szüneteket.


Nastya és Josh ismerkedése egyáltalán nem egy gyors folyamat. Josh házát, egészen pontosan a garázsát véletlenül fedezi fel a lány.
Nastya éjszaka fut, de úgy mintha üldöznék, halálos irammal, ilyenkor se lát se hall és kikapcsol az agya, számára ez a dühkezelés legjobb módja. Egy ilyen futás alkalmával téved el és látja meg az éjszaka barkácsoló Josht.
Josh garázsa a lánynak egy menedék lesz, a fiú pedig, aki szintén olyan szótlan, mint ő és nem kevésbe sérült lelkű, hagyja, hogy a lány ott töltse az estéit. Nem faggatja, nem küldi el. Még ha furcsállja is a lány viselkedését, megszokja a jelenlétét. A lány hamarosan minden este láb lógatva üldögél a fiú garázsában. Szinte észrevétlenül csöppenek bele egy szokatlan ám annál érdekesebb barátságba, kapcsolatba, amely oly törékeny és páratlan.  

A szereplők jól felépített karakterek, ám a könyv terjedelmét tekintve (majdnem 500 oldal) erre azért számítottam is. Minden kirakós darabkát lassan ismerünk meg, szóval nem egy összecsapott történet.
Viszont a jól kidolgozott főhősök mellett elkápráztat az írónő a csodás mellékszereplőkkel is. Ilyen például Drew, Josh legjobb barátja, vagy Drew anyukája.
Még sosem szerettem ennyire mellékszereplőt, mint Drewt. Bevallom számomra a történetekben a barátok, rokonok sokszor feledhetők, még a nevükre sem szoktam emlékezni. De Drew, aki első látszatra egy igazi Ken (tudjátok Barbie baba párja), a tipikus Casanova, a semmivel sem foglalkozom, csak meg akarok minden csajt fektetni dumájú, idióta pasi … Na, szóval Drew valami hasonló ... vagy mégsem? Mindegy is, egyszerűen zseniális karakter és nekem ő a legpozitívabb csalódás a könyvben.
Tökéletes összhangban van a két főhőssel. Hármuk barátsága irigylésre méltó. Tetszett, ahogy szeretik, segítik egymást.

Josh és Nastya története, mint már írtam, törékeny kapcsolat és végig izgultam értük, hogy bízzanak egymásban és magukban is, hogy ebből a barátságból valami több, valami fontosabb legyen. Arról is írtam az elején, hogy nem minden tettükkel értettem egyet, amit néha egymással műveltek nekem is fájt. Csak remélni mertem, hogy kapnak az élettől egy második esélyt, egy jobb és szebb jövőt, titkoktól és hazugságoktól mentes boldogságot.

Mert mindenkinek jár a második esély.

Értékelés: 5/5*

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Nyelv: magyar
Kiadás éve: 2014
Fordította: Komáromy Zsófia


Ez a fan made trailer nagyon bejövős ;)