Örülök, hogy van egy könyvimádó barátnőm, aki mindig felhívja a figyelmem a jó olvasnivalókra. Az alábbi könyv is ilyen. Nem vártam tőle semmit, csak egyszerű kikapcsolódást, szórakozást. Viszont többet kaptam, mert nagyon tetszett a történet, a főszereplőket pedig rögtön a szívembe zártam.
Egyszerűen odavagyok a mutáns, különleges képességű karakterekért … ;)

Fülszöveg: Mikor egy idegen fiú száguld le a patak melletti töltésen, és épp a lába előtt ér földet, a tizenhét éves adrenalinfüggő Deznee Cross úgy dönt, kihasználja a lehetőséget, hogy felbosszantsa apját, ezért hazaviszi a titokzatos, jóképű, jégkék szemű srácot. De valami nem stimmel Kale-lel. Dez cipőjét hordja a zuhany alatt, lenyűgözik az olyan tárgyak, mint egy DVD, vagy egy váza, és mintha attól tartana, hogy a lány egy érintésétől elporladna. De egyszer csak megjelenik Dez apja, fegyverrel a kezében, és jóval többet tud Kale-ről, mint kellene. Dez rájön, hogy sokkal több van a fiúban – és az apja „ügyvédi irodája" is más – mint az elsőre látszott. Kale a Denazen részvénytársaság rabja volt – egy szervezeté, amely összegyűjtötte a „különleges" gyerekeket, akiket csak a Hatosnak neveznek, hogy fegyverként használja őket, egy egész életen át. Á, igen, és az érintése? Az halálos. Dez és Kale mindenre elszántan csatlakozik a Hatoshoz, hogy legyőzzék a Denazent, mielőtt azok kapják el őket és Dez apja rájön a legnagyobb titokra. A titokra, melyet Dez egész életében meg akart óvni. A titokra, melyért Kale ölne, hogy megóvja.

Valószínűleg bennem van a hiba, hogy az NA könyveket már unom. Félre ne értsetek nem a romantikával van a bajom, azt bírom, csak mellé nekem még kell valami extra: egy kis fantasy, különös lények, háború, valami  különleges képesség. Mindegy mi, csak ne legyen sima mezei romantikus történet ...
A maga stílusában a Második esély pasi nem rossz könyv. Nagyon vártam és szerettem volna olvasni, mégis jobban tetszett az első rész. Nem fejeztem be rossz szájízzel, így volt jó, így volt kerek, de abszolút egyszer olvasós.

Fülszöveg: Romokban hever az életem. Így tudnám összefoglalni jelenlegi helyzetemet. A futballedzőm engem hibáztat a szezonzáró meccs kudarcáért, ahogy az egész csapatom is.
Két teljes hónapot töltöttem azzal, hogy a sebeimet nyalogattam, mint egy igazi lúzer. Elvesztettem a barátnőmet, Fable Maguire-t, az egyetlen lányt, aki igazán fontos nekem, mert azt gondoltam, hogy csak szenved mellettem.

Most rájöttem, én vagyok az, aki nem tud nélküle létezni. Ő hiába csinál úgy, mintha már túltette volna magát a dolgon, tudom, hogy legalább annyit gondol rám, mint amennyit én őrá. Túl jól ismerem. Annyira sebezhető… én csak segíteni szeretnék neki, átölelni és szeretni őt.

Csak annyit kérek, hogy adjon még egy lehetőséget.

Egymás nélkül elveszettek vagyunk, de együtt az örök szerelem vár ránk!

Úgy gondolom, a Metro sorozatot nem kell bemutatnom senkinek, még azoknak sem, akik nem olvasták. Én sem olvastam még (bár az olvasásra váró könyvek listáján fent van). A sorozat egy állítólag, egész jó disztópia, játék is készült belőle. Én mégis az Orosz népellenes meséknél kezdtem az ismerkedést az íróval. A könyv címe, és az író neve alapján gondolom nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy a srác Oroszországban él. Azt ecsetelnem sem kell, hogy az ország méltán híres az egyre jobban elterjedő korrupcióról, bár félő az is, hogy ebből a szemszögből bármelyik másik ország nevét feldobhatjuk az asztalra. Az persze más kérdés, hogy egy író mit hoz ki ebből a helyzetből. Erre kérdésre viszont nagyon jó válasz, Dmitry Glukhovsky novellás kötete, az Orosz népellenes mesék.

Nos, ha nem lenne drága barátnőm és blogger társam Zoebird, akkor jól elmentem volna emellett a könyv mellett. Kár lett volna! Nem egy új darab, csak mivel moziba került a könyv filmváltozata így újra terítékre került.
Szóval örök hála Zoebird, hogy mindig felhívod a figyelmem a remek olvasnivalókra! :-)

A könyvvel kapcsolatban nem támasztottam nagy elvárásokat, (lehet mindig így kéne tennem) ám a végén mégis olyan hatással volt rám, hogy még 1-2 napig ezen járt az eszem. Azt hiszem nagyon megszerettem a disztópiákat. Az már egy másik kérdés, hogy a fenébe képesek elrontani egy tök jó sztorit a filmadaptációban?

Vannak olyan könyvek, amiket nem elég egyszer elolvasni, egyszer megélni, átélni az általuk nyújtott varázslatot, mágiát.
Nekem Colleen minden könyve ebbe a kategóriába tartozik. Igen, elolvastam már minden megjelent könyvét és mindegyik polcos lett. Kedvencem a Hopeless és a Losing Hope volt, amiről korábban írtam is, de most már nem tudnám nyugodt szívvel kijelenteni ugyanezt. Mert a Maybe Someday valami teljesen újat nyújtott.

Tartalom röviden: A történet nem mindennapi, nem klisé és őszintén, Colleen egyetlen könyve sem az.

A 22 éves Sydney Blake-nek tökéletes az élete. Egyetemre jár, biztos munkahelye és csodálatos barátja van immár két éve és együtt lakik legjobb barátnőjével, Torival.