Talán még ilyen sokáig nem szemeztem könyvvel. A halogatásomnak két oka volt. Az első, a könyv magyarországi kiadója, amivel saját magamat vezettem meg. Ha megláttam ezt a könyvet, mint valami neon felirat ez villogott a szemem előtt: ifjúsági könyv. Pedig a kiadónak vannak kifejezetten felnőtteknek szóló könyvei és nem is egyet olvastam már, mégis valahogy ezt most figyelmen kívül hagytam.

A másik ok, hogy ehhez hasonló információ morzsák maradtak meg bennem: „mély mondanivalója van a történetnek”. Nos, ha ilyen véleménnyel találkozom, akkor kezdek gyanakodni, hogy a könyv tömény drámázás lesz.

Az év első felében, egymás után olvastam a tizenévesekről szóló könyveket, melyekben balsorsú szerencsétlenként - saját vagy szüleik felelőtlensége miatt - szenvednek. Mindezt akár több köteten keresztül is ... (A címére már nem emlékszem ezeknek a könyveknek, de amikor egymás után jöttek a sánta, sebhelyes tini hősszerelmesek, eldöntöttem, elég a nehéz sorsú gimisekből egy időre.)

Egy dolog biztos, a Dublin Street nem tinikről szól; a balsors kísért, de a könyv kifejezetten kellemes olvasmány. Ami pedig számomra soha sem hátrány, a könyv tartalmaz erotikus jelenteket. Nem keveset. ;)

Fülszöveg: Négy éve az amerikai Jocelyn Butler, hátat fordítva tragikus múltjának, Edinburh-ban kezdett új életet. Joss nem adja át magát a gyásznak, nem néz szembe a démonaival, és senkihez sem akar igazán közel kerülni, de miután beköltözik Dublin Street-i fantasztikus albérletébe, lakótársnőjének jóképű bátyja fenekestül felforgatja féltve őrzött magánéletét.

Braden Carmichael az a fajta ember, aki mindig megszerzi, amit akar. És ő most Jocelynt akarja az ágyába csábítani. Braden, miután megtudja, hogy Joss irtózik a komoly kapcsolatoktól, alkut kínál, amelynek keretében átadhatják magukat a vágyaiknak anélkül, hogy „túlbonyolítanák” a dolgokat. Jocelyn merő kíváncsiságból belemegy az egyezségbe, miközben nem is sejti, hogy a skótot egyetlen cél vezérli: a lelkéig lemezteleníteni a konok lányt…

Véleményem kicsit spoileresebb, mint eddig: A fiatal Jocelyn szülei és húga autóbaleset áldozatai lesznek. A lánynak olyan rokonai nincsenek, akik magukhoz vennék, így nevelőszülőknél nő fel. Joss rettenetesen rosszul dolgozza fel a gyászt, eltemeti magában féktelen bulizással és pasizással. Mikor legjobb barátnőjét is egy véletlen baleset folytán elveszíti, úgy dönt, soha többé nem enged közel senkit a szívéhez. Fixa ideája, hogy akit ő megszeret, azzal csak baj történhet.

Joss

Joss ahogy nagykorú lesz, édesanyja szülőföldjén, Skóciában, Edinburgh-ban kezd új életet. Ide jár egyetemre és itt dolgozik. A történet igazából ott kezdődik, hogy Joss – aki lediplomázott, író szeretne lenni, régi lakótársai Londonba költöztek, neki pedig sürgősen el kell hagyni az albérletét – új lakást keres. Talál is egy remek lehetőséget a Dublin Streeten. Indulna nagy sietve a meghirdetett címre, amikor egy öltönyös úriember lecsap a taxijára. A pasi nem teketóriázik, szinte „belöki” a lányt a taxiba és ott fura beszélgetésbe bonyolódnak. Vagyis inkább a pasi dumál, Joss igyekszik levegőnek nézni.

– A legtöbb nő kihasználná, hogy egy taxiban ragadtunk: lerágná a fülemet, képembe nyomná a telefonszámát… s a többi.
(…)
– Akkor sem adom meg a számomat.
A pasas elvigyorodott.
– Ki kérte, hogy adja meg?

A különös utazást/pasit hamar elfeledteti az a tény, hogy a lány megtalálja álmai lakását a Dublin Streeten álló György korabeli ingatlanban. Elegáns, tágas terek, szép bútorok, egy frissen felújított otthon. Azonnal beleszeret a borsos lakbér, a sokat beszélő és folyton mosolygó lakótársnő dacára. Úgy dönt, pokolba az eddigi spórolással, hozzányúl elhunyt szüleitől örökölt vagyonhoz és kiveszi a kiadó szobát. (Joss egyébként már az iskola mellett is pultosként dolgozott egy bárban, nem a szülei örökségéből tartja fenn magát.)

Lakótársa egyébként az örök pozitív, gyönyörű Ellie Carmichel, tanársegéd. A Dublin Street-i lakást a bátyjától kapta, aki befektetés céljából vásárolta meg, majd újíttatta fel.

Joss nem is sejti, hogy az első fürdőkádban lazulós, ejtőzés után Ellie bátyjába fog ütközni az előszobában, persze törölköző nélkül. Arra pedig még álmaiban sem gondolt, hogy az a bizonyos báty nem más, mint a szép öltönyös férfi, akivel a fura taxis útja pont a Dublin Street-re vezette.

Braden

Joss és Braden közt elég hamar működni kezd a kémia, de a megismerkedésük elején ez inkább csak flört szinten történik, ugyanis Bradennek barátnője van. (Akit viszonylag hamar lapátra is tesz.) Hamarosan egyre több időt tölt a lányok lakásában és Joss munkahelyének számító bárban. A lány persze igyekszik nem komolyan venni Bradent, mint pasi tetszik neki, de kapcsolatról hallani sem akar, szeretni, kötődni egyértelműen fél.

Tulajdonképpen Joss magának sem meri bevallani, hogy pontosan mit is érez a férfi iránt. Először csak a testiség hiányára fogja a vonzalmat, így elfogadja Braden ajánlatát, ami nem más, mint barátság extrákkal.

(Itt megragadom az alkalmat, hogy elmondjam, Braden szeretnivaló karakter, imádnivaló pasi. Remek barát, tökéletes testvér. Le a kalappal, hogy milyen jól kezelte ezt a sérült nőszemélyt, és milyen kis rafinált módon lett ez a kapcsolat egyre több és több. Szeretem, ha egy férfi szereplő nem csak a „micsodáját” használja a könyvben, hanem az eszét is.)

Tetszett, hogy Joss úgy döntött, hogy a feldolgozatlan veszteségeket és a lezáratlan múltat egy pszichológus segítségével próbálja meg helyretenni magában. Ez a szál szerintem jót tett a történetnek, mert Joss személyisége nekem nem annyira jött be.

Oly sok mindent vesztett az életében, fura, hogy nem akar esélyt adni magának a boldogságra, hanem csak hárít. Normális esetben ez nem pont fordítva működik? Aki magányos és sok nehézségen ment keresztül az nem az ellenkezőjére vágyik: társra, szeretetre, boldogságra, biztonságra, családra, az otthon melegére? Rosszul gondolom?

Szóval tetszett, hogy az olvasó gondolatai és kérdései sokszor ott voltak a pszichológus kérdéseiben és válaszaiban. Talán még hangsúlyosabbá lehetett volna tenni ezt a Joss-Pszichiáter vonalat, de nekem így is megfelelt.

Amivel kapcsolatban még hiányérzetem támadt, az a háttérben zajló Ellie és Adam viszonya (Adam, Braden legjobb barátja). Olyan jól indult, hogy az írónő/Ellie beavat minket egy amolyan titkos viszonyba, plátói szerelembe. De aztán ebből a jól induló dologból olyan semmilyen töltelék szál lett, kidolgozatlan, átgondolatlan. Tudom, hogy ez nem Ellie és Adam története, de bevallom többet vártam tőle.

Összességében a Dublin Street egy kellemes romantikus/erotikus könyv, számomra a mondanivalója nem volt olyan eredeti, hogy arra most a fentieknél jobban kitérjek. Viszont az általam olvasott erotikus könyvek között magasan a lista elején végez.

Könnyed stílusa, egyszerű szövege miatt olvastatja magát, szóval aki szereti a hasonló történeteket, készüljön fel, hogy 2 nap múlva másik könyv után kell néznie … 

Idézetek még:

„– Tudod, Braden, azt vettem észre, hogy te mindenkivel úriemberként viselkedsz, kivéve engem. Miért?
– Mert le akarlak fektetni. És az úriemberek unalmasak az ágyban.
Van benne valami.
– Az úriemberek az ágyban is úriemberek. Mindent elkövetnek, hogy a nőnek is jó legyen.
– Én mindent el fogok követni, hogy neked is jó legyen. Csak éppen nem játszom meg magam.”

„– Jó dumád van, azt meg kell hagyni.
– A kezem is ügyes. Bebizonyítsam?”

„– Nem akarsz leitatni? – kérdeztem, hogy feldobjam a hangulatot. Braden felhorkant, és érzéki mozdulattal csúsztatta le a kezét a csípőm görbületéig.
— Fölösleges, mert józanul is mindent megcsinálsz, amit kérek tőled.
– Szerencséd, hogy ennyire imponál nekem a bunkó stílusod, Braden Carmichael.”

Értékelés: 4/5

Nyelv: magyar
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2013
Fordította: Molnár Edit