Pittacus Lore - A negyedik

Véleményezte: Zoebird

Ismét egy könyv, ahol nem az író saját neve szerepel a borítón, hanem a történet egyik alakjáé. Pittacus Lore: ez a James Frey – Jobie Hughes szerzőpáros álneve.

Ez persze nem befolyásolja, hogy egy pörgős, izgalmas élményben legyen részünk, maximum nekem juttatta eszembe, hogy Raana Raas sorozatát elő kellene vegyem újra...

Tartalom: Pittacus Lore a Lorieni Bölcsek bölcse. Tizenkét éve él a Földön, készül a bolygó sorsát meghatározó, mindent eldöntő háborúra. Tartózkodási helye ismeretlen.

A Lorienről érkeztünk a Földre. Tizenkét évvel ezelőtt. Úgy nézünk ki, mint ti. Ugyanazt a nyelvet beszéljük. Köztetek élünk. De másmilyenek vagyunk. Olyan hatalommal rendelkezünk, amiről nem is álmodhattok. Elképzelni sem tudjátok, milyen erősek és gyorsak vagyunk. Hozzánk hasonló szuperhősökkel eddig csak filmekben vagy képregényekben találkozhattatok, de mi valóban létezünk.

Vélemény: A tartalom leírás, amit a könyvhöz csináltak, kicsit megzavaró, mert a Bölcsek bölcse, azaz Pittacus Lore egyébként nem szerepel a könyvben, csak néhány utalás erejéig. A sorozat főhősei a Lorien bolygóról megmenekült 9 gyermek és az őket segítő 1-1 felnőtt. Otthonukat megsemmisítették a mogadoriak, így a Földre utaztak. Megérkezésük után védővarázslatot bocsátottak rájuk, melynek hatására az üldözők csak megfelelő sorrendben tudják megölni őket. Ha nem így tesznek, akkor minden gyilkos szándék visszacsapódik az elkövetőjére. A varázslat működésének másik feltétel, hogy a gyerekek nem találkozhatnak egymással, így szét kellett szóródniuk a világban.

Főszereplőnk John Smith, akinek a száma 4. Henryvel, a segítőjével menekül, költözik folyamatosan évek óta. Miután a sorban az első 3 fiatalt elkapták, ő a következő, így új helyre költöznek, Paradise városába. John 15 éves, ami számomra rendkívül zavaró volt, mert abszolút nem úgy van megírva a könyv, hogy a szereplők ennyi időseknek nézhetők legyenek. Magamban öregítettem őket pár évet, úgy sokkal jobban élvezhető volt és így tettek a film változat készítői is.

Johnnak elege van a menekülésből, normális életet akar élni, amit ezen a helyen könnyen el is tudna képzelni, hiszen megtalálja "élete szerelmét". A beilleszkedése nem megy zökkenőmentesen, ráadásul most ér abba a korba, amikor elkezdenek megjelenni a különleges képességei, melyeket nem könnyű az emberek elől eltitkolnia.

John kedvelhető figura, akiben a leginkább az önuralma tetszett, amivel visszatartja magát attól, hogy megmutassa néha, ki az úr a házban, vagy jelen esetben az iskolában. A kis barátnőjével kezdődő románca nagyon lapos és negédes, de barátja, Sam meglepően vagánynak bizonyul, pedig eleinte nem néztem ki belőle sokat.

A történet nagyon szuper, jól kidolgozott, pörgős, folyamatosan fenntartotta a kíváncsiságomat. Ami picit a korosztályon kívül még zavart viszont, hogy voltak részek, ahol "szögletesnek" éreztem az író mondatait. Valahogy nem voltak kerekek, gördülékenyek, hanem rövid tőmondatok, amik kicsit olyan pattogósak voltak. Nehéz megfogalmazni, de olvasás közben nagyon feltűnő volt.