Nemrég megjelent könyv, amiről elég ellentétes véleményeket hallottam. Voltak akik imádták, voltak akik le degradálóan a "szürkéhez" hasonlították. Kíváncsi lettem...

Tartalom: Szüzesség.
Bliss Edwards hamarosan végez a főiskolán, de még nem veszítette el. Mivel megelégelte, hogy már csak ő szűz a barátai közül, elhatározza, hogy a lehető leggyorsabb és legegyszerűbb módon fogja orvosolni a problémát: egy egyéjszakás kalanddal. A dolog azonban nem úgy sül el, ahogy tervezte. Pánikba esik, és faképnél hagy egy elképesztően helyes srácot meztelenül az ágyában, ráadásul olyan indokkal, amit senki sem venne be.
És ha ez még nem lenne elég kínos, amikor megérkezik az utolsó félévének első órájára, döbbenten ismeri fel az új tanárát. Őt hagyta ott nyolc órával korábban meztelenül az ágyban…

Vélemény: 22 éves szűz lány - felhúztam az egyik szemöldököm - egy nap eldönti (kis ráhatással a barátnőtől), hogy végre elveszti a szüzességét. Még aznap egy bárban megismerkedik a világ legjobb pasijával, aki éppen Shakespeare-t olvas ott. Azonnal tűzre lobban és olvadozik a vágytól - másik szemöldököm is felszaladt. Olyan valóságos ez, hogy csak így pikk-pakk eldöntöm és ott a herceg fehér lovon, mintha csak rám várt volna, nem? :)

Itt még csak kb. a 20. oldalon tartottam, de kezdtem leírni a könyvet. Úgy gondoltam, hogy megint egy teljesen elrugaszkodott, nyálas történet lesz a gyönyörű szűz lánnyal és a fantasztikus, de nőcsábász hapsival, akik végig szexelik az összes oldalt, amolyan Harlequin füzet stílusban. (Nem baj az, csak néha csömöre lesz tőle az embernek.)

"A szex csak úgy áradt belőle hullámokban, én pedig meglepetten tapasztaltam, hogy szeretnék megtanulni úszni"

Aztán jött a fordulat, amikor is kiderült ki is Garrick. Innen kezdtem el kedvelni a történetet és a szereplőket, főleg a férfit! ;)

Le se tudtam rakni, amíg a végére nem értem és nagyon tetszett! Könnyed, pörgős, kellemes kikapcsolódást nyújtó olvasmány volt a maga kis hibáival. Ezek közül az egyik legfurcsább nekem az volt, hogy Bliss-ről az ég világon semmi nem volt írva, hogy hogy néz ki. Annyi derült ki, hogy hosszabb haja lehet (lófarokba fogta) és ha nem vasalja ki, akkor göndör. Ennyi. A vége felé az jutott eszembe, hogy talán tudatosan nem volt egyáltalán bemutatva a főszereplő külseje, hogy az olvasó magát tudja a helyébe képzelni? Ha így volt, akkor bevált!

Garrickről kicsit többet lehetett megtudni: "szőke haj, kristálytiszta kék szem és épp csak annyi borosta, hogy férfiasnak tűnjön, de ne keltsen túl szőrös benyomást". Ehhez képest a borítón valamiért egy barna hajú fiú van (miért nem lehet erre figyelni  kicsit?), úgyhogy én inkább vele helyettesítettem:

Garrick egyébként igazi álompasi, imádtam! Ráadásul mintegy bónuszként az epilógus az ő szemszögében van írva, bár annyira talán erre nem volt szükség, de aranyos volt.

Ha már borító, egyébként a magyar címet nem értem, igazából semmilyen szakító próbáról nem volt szó. Az angol cím: Losing it volt.

Az első 20-30 oldalon túljutva könnyed kis egyetemi történet, ami nagyon olvastatja magát. Jó kikapcsolódás a vízparton napozva, ha egy kis rózsaszín romantikára vágyik valaki.

"…egyes kapcsolatok csak úgy befejeződnek. Fényesen izzanak, ragyognak, mint egy csillag, aztán semmi különös nem történik, csak elérkeznek az életük végéhez, és kiégnek."

Értékelés: 4/5

Timuska véleménye: Garrick nekem nagyon szimpatikus volt, (mostanában valamiért csak a férfi szereplők jönnek be :-)) Tényleg egy könnyű kis olvasmány, szórakoztatott. Nem is vártam többet tőle. 1 nap alatt elolvastam. Tetszett ;)

Nyelv: magyar
Kiadó: Content 2 Connect
Kiadás éve: 2013
Fordító: Lukács Andrea