Sherry Gammon – Szerethetetlen

Véleményezte: Timuska

Romantikus ifjúsági regény, ám témáját tekintve nem lengi körül a habos-babos rózsaszín mámor. Leginkább az Elakadó lélegzet c. könyvhöz tudnám hasonlítani. Aki azt szerette, ezt se hagyja ki a repertoárjából ;)
Tetszett, a Szerethetetlen olvastatta is magát, mégis maradt egy kis hiányérzetem.

Tartalom: A tizenhét éves Maggie Brown kiugró arccsontjával és karikás szemével a kábítószeres modellek mintapéldánya lehetne. Maggie problémáját azonban nem a drogok, hanem az anyja jelenti. A lány ráadásul egyre jobban belegabalyodik Seth Prescottba, az új srácba a suliban, és attól fél, hogy a fiú is cserben fogja hagyni, mint mindenki más. Seth Prescott a rendőrség beépített embereként került a Port Fare High iskolába, de munkája dacára beleszeret Maggie-be. Miközben Seth azon fáradozik, hogy a New York állambeli Port Fare-t megszálló szadista drogdílereket kifüstölje a kisvárosból, a hajsza halálosra fordul, és Maggie élete is veszélybe kerül. Seth és Maggie önmagukat is megismerik humorral tarkított, összetört szívekkel övezett, romantikus útjukon, és eközben a világuk mindörökre megváltozik. Sherry Gammon első regénye, a Szerethetetlen egy trilógia első kötete. A sorozat az emberi szellem erejét és kitartását hirdeti – és azt, hogy soha nem szabad feladni, különösen ha szerelemről van szó.

Véleményem: Először is egy vallomással tartozom, nagyon szeretem a Maxim Kiadó könyveit. Nem csak jó történeteket adnak ki, persze ez a legfontosabb, de olyan igényesen fogalmazott, jól fordított könyveket kap az olvasó, hogy egy élmény elmerülni a regényeikben.
Talán azért is kattogtam ezen egy-két napig, mert a Szerethetetlen előtt a Rossz ágy, jó pasi c. könyvön próbáltam átrágni magam, és borzasztóan zavart, hogy milyen nyelvtani hibákkal, helytelen, oda nem illő kifejezésekkel találkoztam. Mintha a nyersfordítás, mindenféle szerkesztés nélkül került volna a nyomdába.

A Szerethetetlen nagyon „erős” bevezetővel büszkélkedhet, már az első oldalon egy fiatal lány bántalmazásának lehetünk tanúi. Ez egy jövőbeni eseményből kiragadott részlet, és attól, hogy gyomorforgató és szívfacsaró is egyben, még inkább arra késztetett, hogy többet akarjak a könyvből. Sajnos ezt a feszültséget és izgalmat nem tudta végig vinni az írónő, egy picit a könyv közepén még unatkoztam is, a vége persze újra izgalmas lett.

Történetünk egyik főhőse a 18 éves Maggie, aki az anyjával él együtt Port Fare-ben egy lepukkant lakókocsiban, a város szegényebb részén. Finoman szólva nem állnak jól anyagilag és az anyja egy alkoholista. Minden pénzüket elissza, aztán alkoholmámorban tölti a napjait. Egy jó szava sincs a gyerekéhez – soha nem is volt – így nem elég, hogy a lány sokszor napokig nem eszik rendes ételt, nem csak a teste, de a lelke is éhezik.

Feltűnően sovány, folyton karikásak a szemei, az éhségtől sokszor szédeleg, egyszóval nagyon rossz bőrben van. Ruhái agyon használtak, lógnak rajta, cipője a tél kellős közepén lukas.
Tipikus zárkózott, bizalmatlan teremtés.
Ettől függetlenül egy nagyon melegszívű, segítőkész lány. Egy-két fiatalt leszámítva az iskolatársai is szeretik és igazából nem gúnyolódnak rajta.

A suliba pár hónappal ezelőtt új fiú érkezett, ő Seth Prescott. Hát, hogy is fogalmazzak … a tökéletes srác. A suli sztárja lett, de egyúttal nagyon jó fiú, éltanuló, gyönyörű, szép arcú, izmos, gazdag, aranyos, kedves, humoros, a legjobb szakács és segítőkész is. Soha egy rossz szó, egy káromkodás nem hagyja el a száját. (Travis Maddox egy nyűgös reggelen nagyobb dühkitörést produkált a Veszedelmes sorscsapásban.) Komolyan, létezik ilyen tökéletes pasi?
(Talán a könyv egyik hibája ez, a szereplők túlságosan tökéletesek. A karakterek nem voltak igazán hitelesek számomra, de erről még írok később.)

Szóval ez az édes Seth gyerek nem egy átlagos tinédzser fiú – ez nem spoiler nyugi, a könyv elején kiderül - hanem egy beépített MET ügynök, de mivel egy angyalarcú fiatal srác benyomását kelti, középiskolás végzősnek adja ki magát.
Az iskola vezetése természetesen tud róla, feladata beépülni a diákok közé és kideríteni, ki milyen drogot használ és ki a dílerük. (MET: Az USA Kábítószer-ellenes Hivatalának alegysége, feladatuk a csempészés és terjesztés megakadályozása és a szervezett bűnözés elleni küzdelem.)

Seth a rászabott feladatán kívül közösségi feladatokat is vállal és a CserEbéd segélyszervezetben is dolgozik. Mindemellett a szerelem is megkörnyékezi, mert nem tudja nem észrevenni azt a vékony, ám de kedves és szomorú tekintető lányt, akit Maggienek hívnak.
Sokáig megszólítani sem meri a lányt – de amikor a társa, Booker közli vele, hogy az egyik feltételezett dílernek köze van Maggie anyjához és a közelébe kellene férkőznie – ez hamarosan megváltozik.

Seth mindent megtesz, hogy Maggiet megismerje. Próbál vele beszélgetni, tanóráit a lányéhoz igazítja. De a barátkozás nem lesz egyszerű feladat, mert Maggie hiába nem közömbös a fiú iránt, hatalmas falakat húzott fel maga köré, így senkit sem enged közel a szívéhez.

Az utóbbi időben egyre több olyan könyv jelenik meg a piacon, ami a gyermekbántalmazás, a kábítószer használat vagy a korán megtapasztalt szexuális élet veszélyeire „hívja fel” a figyelmet. Azt hiszem a fiatalok érdekében szükség is van ezekre a könyvekre. Ők sokkal inkább odafigyelnek egy másik fiatal történetére, mint a szülők tanácsára. Ezért fontosnak tartom, hogy bizonyos értékrendet közvetítsenek az ifjúsági regények. Nem mintha mi szülők nem sulykolnánk beléjük, én legalábbis tuti ezt fogom tenni.

Ebben a történetben leginkább az döbbentett meg, hogy Maggie anyukája rendkívül fiatal, 34 éves (velem egy idős). A lánya egy „túl jól sikerült bulin” fogant, mindössze 16 éves volt akkor és persze részeg. Én elhiszem, hogy egy ilyen „nem kívánt állapot” átmeneti haraggal tölt el egy fiatal lányt. De hogy egész életében a gyermekét hibáztassa azért az estéért és gyűlölettel beszéljen vele, ez már végképp kiakasztott.
Mint anya, elfogadhatatlan tartom ezt a viselkedést és nem gondolom, hogy a gyermekem tehetne az én hibáimról. Felfoghatatlan, hogy egy anya soha ne mondja a gyermekének, hogy szereti, soha ne simogassa, puszilja, ölelje. Soha ne vegye észre, hogy a gyerek mindezek ellenére többet foglalkozik vele, mint amennyit ő valaha is tett érte. Számomra a könyvnek ezen leírásai fájtak a legjobban.

És most kitérek arra, hogy miért is nem tartom a szereplőket hiteleseknek.
Túlságosan jók!
Sethről már írtam, hogy milyen túlontúl tökéletes és jóságos férfi. Ami vele kapcsolatban nekem még fura, az a testiség kérdése, oké ne szexszeljenek az „iskolások”. De egy 21 éves fiú, aki az igazinak/a feleségének tartogatja magát … hát több mint fura a mai világban.

Maggievel kapcsolatban pedig: Ennek a lánynak az anyja mellett igazán nyomorúságos élte volt! A tapasztalatok alapján ilyen háttérrel nem válik gyermek ennyire értelmessé és gondoskodóvá.
(Már a növényekről is bebizonyították, hogy ha két teljesen egyforma növényt ugyanolyan körülmények között tartanak, csak az egyikkel többet foglalkoznak, többet szeretgetik és beszélnek hozzá, jobban fejlődik, mint az, amelyik megkapja a heti vízadagját, aztán porosodhat egy polcon.)

Egy olyan gyerek, aki úgy nő fel, hogy szinte egész életében nem kapott szeretetet és magát is „szerethetetlennek” tartja, az ezt a viselkedésformát másolja. Nagyon kicsi az esély rá - bár biztos vannak kivételek -, hogy az iskolában éltanuló válik belőle, vagy segítőkész és barátságos ember lesz.
Azt azért el kell ismernem, hogy a végén az írónő belevette, hogy Maggie egy segélykörbe jár, ahol a lelkével is foglalkoznak.

A történet egyébként a krimit és a romantikus stílust ötvözi. De mint azt az elején írtam, ez egyáltalán nem az a rózsaszín, romantikától túlcsorduló történet.
Ami tetszett, hogy nem csak Maggie szemszögéből ismerjük meg a sztorit, hanem Seth és a gyilkosok/drogdílerek nézőpontjából is olvashatjuk. Kellemes, olvasmányos történet volt, bár lehetett volna egy kicsivel rövidebb, úgy talán pörgősebb lett volna.

A történet trilógia, folytatás várható ...