A nemzetközi segélytábor nyüzsgésében, elszánt és minden áldozatra kész kollégái között végre megtalálja hivatását, miközben lázas igyekezettel próbálja eltitkolni származását még a szívéhez legközelebb álló fiatal orvos, Parker Williams elől is. A tábort azonban egyre több erőszakos incidens éri, és a liechtensteini udvari körök mind hangosabban követelik a hercegnő hazatérését.

Christianna már-már beletörődik, hogy rangjához méltó, ám számára tökéletesen érdektelen és üres életet éljen, amikor egy váratlan tragédia gyökeresen megváltoztatja jövendő életéről kialakított elképzeléseit…

Vélemény: Szerintem minden velem közel egykorú vagy idősebb könyvmolynak megtalálható pár Steel regény a könyvespolcán. A fiatalabbak már talán kevésbé ismerik (cáfoljatok meg!), de lássuk be, hogy elég meghatározó író a romantikus könyvpiacon. A Wikipédia szerint több, mint 90 könyve jelent meg az elmúlt 40 évben, amit én borzasztó soknak találok és persze rögtön felmerül bennem, hogy hogyan nem unja még?!

Kb 18-20 évesen faltam a regényeit, bár akkor nagyon nagy választék még nem volt, mint manapság, hogy sok-sok íróból, stílusból válogathassunk. Aztán szépen eltűnt az életemből és most ennyi év után újra kézbe véve egy regényét, igazán kíváncsi lettem, hogy tetszeni fog-e mai szemmel.

A történet a 23 éves Christianna hercegkisasszonyról szól, aki nem elégszik meg az életével, szeretne valami többet annál, minthogy folyton megnyitókra járjon és szalagokat vágjon át kicsiny országukban. Ebből próbál kitörni egy kis időre, amikor a Vöröskereszttel Afrikába megy. Persze ez nem ilyen egyszerű, mert ő nagyon kötelességtudó, szófogadó, jó kislány, akit az apukája nagyon félt, így csak nagyon nehezen engedi el.

Afrikában mindenki elől titkolja, hogy ki is ő valójában, így talál rá a szerelem, melyről már az elején tudja, hogy nem tarthat örökké. Hiszen ő egy hercegkisasszony, akinek a párja kékvérű lehet csak, bármennyit bánkódik is emiatt! És bánkódik rendesen, higgyétek el! Hosszú-hosszú-hosszú oldalakon át...

Igazából az egész regényben minden hosszú! Olyan szinten el van nyújtva, mint a rétestészta. Az egész történet elfért volna egy fél Harlequin kiadványban, ehelyett 320 oldalon csak ismétli magát az írónő és folyamatosan ugyanazokkal a dolgokkal tömi a fejünk. Már álmomból felébredve is vissza tudom mondani, annyiszor le lett írva, hogy mennyire fontos a kötelessége az ország és az apja iránt, mennyire kevés ez az élet neki, mennyire szeretne mást csinálni, Afrikában maradni, férjhez menni a szerelméhez, de neki ezt nem lehet, mert a kötelesség...... Nekem ez már lassú. Egy jó könyv igenis legyen pörgős és ne nézze hülyének az olvasót, mint aki elsőre nem érthet meg valamit, csak századjára.

Egyébként a könyvben minden szépen, finoman, illemtudóan van megírva, nincs egy csúnya szó, nincs egy rossz tulajdonság. Még a 34 éves playboy bátyját is mindenki szereti, mindent megbocsátanak neki, bármekkora léhűtő trónörökös. Mindenki kedves, aranyos, szeretetreméltó, olyan nagyon tökéletes. Túl tökéletes! De persze mi más kellene egy romantikus könyvbe! Szerintem? Szikrázás, szerelem, pillangók!!! De ez itt nincs, elveszett a nagy finomkodásban, szűziességben sajnos.

Persze lehet védeni, hogy nagyon fontos eszmékről van szó, mint a segítségnyújtás, az önzetlenség és hogy el ne felejtsem, természetesen a kötelesség... Tényleg szép gondolatok, szépen megírva, de ilyen bő lére eresztve már nem meghatódott leszek tőle, inkább csak fásult.

Ettől függetlenül aki ezt a langyos álmodozást kedveli, az tényleg egy kellemes instant romantikát kaphat, ha elolvassa. A 90 feletti nagymamám egész biztosan élvezni fogja, pont neki való...

Értékelés: 3/5

Nyelv: magyar
Kiadó: Maecenas
Kiadás éve: 2006
Fordította: F. Nagy Piroska